Irodalmi Szemle, 2009

2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Gyüre Lajos versei (Szeptemberi áhitat, Már megint, Már megint az öregek!, Hernád parti séta)

Gyüre Lajos versei

s délibábot ír az égre, játszik velünk a képzelet.

57

A nap még vissza-visszanéz, bágyadtan mímel új nyarat, fest a fákra tengernyi színt, bordót és aranyat,

és gombát hizlal a nyír, ég, lángol Jákob csipkebokra, s kipirul a napkorong, míg kaptat fénylő havasokra.

Már megint

Már megint őszi szelek fújnak, megadja magát és vetkőzik a nyár, kiárusít, mint a kínai bazár.

Út menti ribanc, foga nincsen, kitárja a napnak fonnyadó testét, bíborban fürödnek a hűvös esték.

Dagad, telik a hold sarlója, özek üzekednek, szerelmes bika bőg, agancsa hegyes, eleven pika.

Kukorica susog selymesen,

árva fészket foglal a lármás veréb,

elmúlt a nyár, ócska lom, törött cserép.

Már megint az öregek!

S ha felborul a szék, az asztal, más nincsen, csak kötél vagy vegyszer? Istenem, már csak az vigasztal, hogy mi is voltunk fiatalok, s ők is lesznek öregek egyszer, ha úgy dönt az Úr s égi karok.