Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Kozsár Zsuzsanna: Menekülés (2) (Agyban, Liliom a csónakban, Titkok, Lancelot meghökken, Mint egy kutya, Leszámolás, Tiszta tó, A grál, Avalon)
Menekülés (2) 45- Aviliane csak egyike az alakmásaimnak - magyarázta Merlin. - Ő tűnt a legalkalmasabbnak, hogy vigyázzon rád, mig el nem érsz a szent Grál közelébe.- Beleszerettem valakibe, aki nincs? - remegett Galahad.- Jártak már így mások is - vont vállat Merlin közönyösen.- Megöllek, te! - hörögte Galahad.- Halhatatlan vagyok, el méltóztatott felejteni - mosolygott a varázsló.- Hogy tudsz gúnyolódni! - csuklott össze Galahad. - Hol találok még egy olyan csodálatos lényt, mint Aviliane?- Sehol a világon.- Mért művelted ezt velem? - kérdezte, és szemében veszedelmes szikrák lobogtak.- Tisztának kellett maradnod, a szent Grált nem érintheti az, aki már a testi szerelem minden gyönyörét megtapasztalta. Te vagy a Grál-lovag, ezért jöttél a világra, ezért sorvadt el az anyád, Elaine, a szerelemtől, hogy te tiszta és érintetlen maradj, és elhozhasd a kelyhet.- Köpök a Grálra, nem érdekel! - ordította Galahad. - Csúfot űztél belőlem, bántottál, becsaptál, pedig a barátomnak hittelek. Most már egész életemben epe- kedhetek valaki után, aki nincs, elsorvadhatok, mint az anyám, és mindez egy hülye kehely miatt.- Az a hülye kehely a szent Grál, amely megváltja az emberiséget.- Engem nem érdekel az emberiség meg a megváltás! Engem ki vált meg? Megtaláltam az igaz társamat, de hazugság volt az is, mert ő nem létezik, csak egy vicc volt, egy tréfa, hogy halálos sebet ejts a lelkemen. Merlin megsimogatta Galahad fejét.- Add vissza, add vissza nekem Aviliane-t! - könyörgött a lovag.- Nem tehetem - mondta Merlin. - Aviliane a boldogság képe volt, azé a boldogságé, amely nem jár neked, amelyről le kell mondanod, mert feladatod van. A boldogság pusztulásba visz. Gondolj apádra, Lancelotra.- A boldogtalanság is pusztulásba visz - vágott vissza Galahad. - Gondolj anyámra, Elaine-re.- Az emberiség fontosabb, mint te. El kell hoznod a Grált, és aztán nyugalmat lelsz majd a boldogok szigetén, Avalonban.- Avalon és Aviliane, az ugyanaz?- Ugyanaz.- Bár hihetnék neked - sóhajtotta Galahad. Sokáig ült még a földön, térdét szorosan ölelve, hagyta, hogy átjárja a magány, a fájdalom, az elveszett illúziók kínja. Bárcsak egyszerű földi halandó lehetne, nem pedig a Grál-lovag, akinek magasztos feladata van, amelyért majd hálás lesz az emberiség. Boldogabb lett volna, ha egyetlen ember, egyetlen leány akad a földön, akinek az ő jelenléte jelenti az örömet, és nem neki kellene boldogítania az alaktalan, arctalan, ismeretlen emberiséget. A Grál... verje meg az isten a Grált!
