Irodalmi Szemle, 2009

2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Kozsár Zsuzsanna: Menekülés (2) (Agyban, Liliom a csónakban, Titkok, Lancelot meghökken, Mint egy kutya, Leszámolás, Tiszta tó, A grál, Avalon)

32

Kozsár Zsuzsanna

' s '

Menekülés (2)

Ágyban

„ Most mehetsz már utadra. ”- Elaine, enned kell, hallod? Na, egy kis levest legalább, az majd erőt ad. Ne makacskodj már, nagyon legyengültél, vért vesztettél. Hallod, Elaine? Egyél! A fiadnak szüksége van rád, szedd össze magad, egyél!- Nem tudok - suttogta. Mintha ólom lett volna a gyomrában, forró és nehéz, az ágyhoz nyomta őt, mintha láthatatlan kezek fojtogatnák, kapkodta a levegőt, és rázta szüntelenül a remegés.

Nehéz szülés volt, a gyermek egészséges volt és életrevaló, de őbelőle kiszívott minden erőt. De nem, mégsem a gyermek volt a hibás, mit tehetett az az ártatlan kis lény arról, hogy anyja ereje cseppenként elszivárog, és csak a sötétség és kétségbeesés terjed benne egyre jobban? Semmit sem tehetett róla az a csecsemő, az apja tehetett róla, Lancelot.

Mert ö nem vett többé tudomást Elaine-röl, kerülte a vele való találkozást, az apaságra csak gúnyos megjegyzéseket tett, Elaine fantazmagóriájának nevezte, ki tudja, kivel szűrte össze a levet az a kis szuka, de azért rákenné a bűnt, bemocskolná a nevét, de arra ugyan hiába vár, hogy feleségül vegye, és felneveljen valami fattyút.

Lancelot a gyermek születését hírül hozó követet kidobta, és már azt is fontolgatta, Artus királyhoz megy panaszra, de szerencsére mégsem kellett ehhez folyamodnia, Elaine értett a szóból, nem zaklatta többet.

Csak feküdt a gyermekágyban, többnyire szavát sem lehetett venni, és az ereje nem akart visszatérni. A gyermek mellé dajkát szereztek, mert Elaine nem tudta szoptatni, nem jött meg a teje. Látni sem akarta az újszülöttet, tán azért nem nyíltak meg a tejcsatomák, így védekezett a fia ellen, mert amikor meglátta, és a gyennek ráemelte ködös tekintetét, Lancelot szemével nézett vissza rá, ugyanolyan volt a nézése, mint az apjáé azon az egyetlen emlékezetes éjszakán, mikor elélvezett Elaine ölében. Fájt az az emlék, szúrt és égetett, de nem tudott szabadulni tőle mégsem, fel kellett idéznie újra meg újra, önmarcangoló gyönyörűséggel. Mert Lancelot nem szerette őt, csak elvesztette a fejét, bűvölet alatt állt, de soha nem kellett neki Elaine. O, nem a nőtlenségi fogadalma miatt, dehogy. Egyszerűen nem kellett, mert nem ő volt az igazi, ezt érezte Elaine, a visszautasítást és megközelíthetetlenséget is, mikor gyámoltalan kísérletet tett rá, hogy elhitesse vele, gyerekük lesz.