Irodalmi Szemle, 2009
2009/11 - MARGÓ - Csicsay Alajos: Kádár János, mint irodalmi téma
83 MARGÓ Kádár János, mint irodalmi téma Életében csupán egy könyv jelent meg róla a halála óta eltelt húsz év alatt pedig vagy harminc. Nyilvánvaló, hogy e szám nem végleges. Ellentmondásos történelmi szerepe és nehezen jellemezhető személyisége még biztosan sokakat megihlet. 1982-ben jelent meg Gyurkó László könyve, az Arcképvázlat történelmi háttérrel. Akkor nem tartottam különösebben érdekesnek, talán azért, mert a „történelmi háttérben” magam is benne éltem. A másik, már sokkalta alaposabb gonddal megrajzolt arckép szerzője Moldova György. Kádár János című kétkötetes életrajzi regénye több történeti munkát, riportot, politikusi véleményt, illetve szemtanúi közlést figyelembe vesz, s belőlük részleteket idéz. Végső soron szépírói mü, nemcsak amiatt, hogy eléggé szubjektív, meg persze elfogult is, amit Moldova a vele készített riportokban büszkén vállal. Csapiár Vilmosnak az Igazságos Kádár János című regénye merőben más, mint az előbbi kettőnek a munkája. Csapiár fittyet hány a tényeknek, fikciói viszont néha meredekek. Fantáziáját szabadjára engedve bravúrosan váltogatja a groteszk, az abszurd és a szimbolikus elemeket. Könyve első alkalommal 2001-ben jelent meg a Magyar Könyvklubnál, harmadik kiadása pedig 2006-ban a pozsonyi Kal- ligram gondozásában. Élvezettel olvastam, úgy a feléig. Szerkezete eléggé egyszerű, mondanivalóját a szerző néhány kulcsszóra (fogalomra) építi fel, mint például körömpörkölt, kisfröccs, kovácselvtársi vágyak, világforradalom, meg a névtelen lila virág. Nem kell írónak lenni ahhoz, elég, ha figyelmes olvasó az ember, hogy a lila virágban felismerje a szocialista táboron belüli sajátos úton óvatosan lépkedő kádári Magyarországot. Ami szokatlan, hogy Csapiár a kádári éra legismertebb politikusait saját nevükön szerepelteti, olykor meghökkentő szituációkba helyezve őket. Nem csupán ezért merész vállalkozás az övé, hanem mert karikírozott alakjai még túl közel vannak a mához, legtöbbjük leszármazottai, munkatársai még élnek, így legfeljebb a 20-30 éves korosztály tagjai - ha olvasnak még egyáltalán - szórakozhatnak rajtuk önfeledten. Idősebbek közül legfeljebb azok, akiket érzelmeik sem pozitívan, sem negatívan nem befolyásolnak. Ilyen olvasó viszont nagyon kevés akad. Mert a megélt „történelmi háttérhez” ki így, ki úgy, - a kor (korszak) embereként, az akkori vagy a mai társadalmi helyzetének, politikai vonzalmának, netán elkötelezettségének megfelelően - viszonyul. Ne köntörfalazzunk, maga a történelemtudomány sem a puszta tények leírását végzi, hanem interpretál. Mond
