Irodalmi Szemle, 2009

2009/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tőkéczki László: Közép-Európa és a magyarság cseh szemmel (Rudolf Kučera: Közép-Európa története egy cseh politológus szemével)

78 KÖNYVRŐL KÖNYVRE szellemű dominanciájú szellemi életünkben ugyanis még mindig a zömében nálunk használhatatlan és ostoba nyugati divatklisék uralkodnak - 10-15 éves késéseket produkálva. A kiváló cseh politológus-történész sem független ugyan bizonyos politikai divatoktól - ez például a nemzetek feletti állam (birodalom) egykori habs- burgiánus eszméje - de ugyanakkor eléggé következetes ahhoz, hogy ne függetlenedjen a már meghatározó múlt szakszerű és tárgyilagos vizsgálatától. S ez a kiváló cseh ember - akit a nálunk regnáló, hazafiságot támadó, meg­mondó emberek még a progresszív klisék alapján kénytelenek lesznek respektálni - nem átall kemény dolgokat leírni. Egyrészt önkritikusan, a Masaryk és Beneš által összetákolt csehszlovák demokratikus mítoszokat illetően, másrészt viszont a démonizált magyar nemesi múltat csodálattal minősítve. Rudolf Kučera ugyan a régi cseh gondolkodás Palacký által megalapozott ausztro-szlávizmus modem, nemzetek feletti „EU-s” képviselője, de egyértelműen látja a magyar nemesi/rendi világ alkotmányos/jogállami megvalósulásának integráló erejét egy szétforgácsolt etnicitású térség történelmében. Kučera professzor, persze egyértelműen cseh hazafi, s keményen kritikus - a saját történetírás túlzásait is jól ismerő - véleményei a magyar dualizmus 1867 utáni világában sokszor megdöccennek, de az ottani álláspontjai jórészt a nemzet feletti Közép-Európa képviseletéből fakadnak. S jól látja, hogy történt egy jóváte­hetetlen dolog: az organikusan kialakult s az európai nagyhatalmi egyensúly érdekében sokáig fenntartott habsburgi monarchia tudatos szétverése. A történeti­leg kialakult „társadalmi szubsztancia” 1918-20-ban visszahozhatatlanul szétveretett! Percemberkék (például a Kučera által egyértelműen így minősített Beneš) miatt sok évszázad egzisztenciális tapasztalata semmivé lett. És sok mil­lió zsidó halála és sok millió német otthona, hazája, élete bánta ezt! Egy kiszol­gáltatottá lett szétforgácsolt térség népei pedig emberellenes náci és kommunista diktatúrák áldozatai lettek. Sajátos paradoxon az, hogy miközben az EU kelet felé messze kiterjedt a könyv megírása óta, aközben másrészt tucatszám jöttek létre vagy támadtak fel nemzetállamok a térségben. S azt is láthatjuk - s Kučera sokadik dicséretére el kell mondanunk, hogy nem hallgat erről sem - ,hogy a nemzeti kisebbségeknek nem lett jobb a helyzetük. Úgy tűnik, hogy az új, gazdasági materializmusra épített integrá­ciós modellből nemcsak a kézenfekvő történelmi tapasztalatok hatása, de nagyrészt az etikai dimenzió is hiányzik. Persze, részben ezen nem kell csodálkozni, hiszen a sok helyen évszázadokig csonka társadalomként élő egykori nemzetiségek mai politikai (hatal­mi) és kulturális „elitjei” még mindig a hamis romantikus történelmi mítoszaik önigazolóan ostoba légkörében élnek (lásd például a Jánošík nevű egykori útonálló posztumusz ezredessé előléptetését!). S a múlt kölcsönösen tragikus ütközéseit ma is gyarapítják. Sajnos, a modem média vezérelte tömegtársadalmak zömében képte­lenek a saját érdekeik és biztonsági szükségleteik megértésére is.

Next

/
Thumbnails
Contents