Irodalmi Szemle, 2009
2009/11 - POMOGÁTS BÉLA 75 ÉVES - Vasi Szabó János: Fénylő csillag, sötét csillag... (elbeszélés)
Fénylő csillag, sötét csillag 43 Tágas Skoda Octáviájában autóztak hazáig. Búcsúzáskor mindenkivel kezet rázott - az elősereglő szomszédokkal is - és megjegyezte:- Az elvetemült rasszisták, most nem ússzák meg ejnye-bejnyével! Beszéltem egy országos napilap főszerkesztőjével; ma délután érkezik a belpolitikai rovat vezetője, Amber asszony. Kristóf, neki is mondjon el mindent, amire emlékszik! Viszontlátásra! A fiú támolyogva ment a málló vakolatú szobába. Bevackolta magát a heve- rőre. A gyógyszerek utóhatása: amint lehajtotta fejét a párnára, el is merült az álom tavába. Délután megérkezett a sötétített ablakú autó. Nagy port kavarva kanyarodott a düledező kapufélfák közt az udvarra. Magas, vállas sofőr - méregdrága Levi's szerelésben - ugrott ki előbb. Terit szinte az ajtóhoz kellett kötni, nehogy lerohanja. A pasas foncsorozott szemüveges, hologram sápadt arca - száznyolcvan fokban körbe forogva - fölmérte a cigányporta minden zegzugát. A látványtól nem lett elégedett: fejét csóválta. Utána kiszállt az újságírónő. Kristóf utóbb sem emlékezett többre, mint a rövid szőke haj keretezte férfias vonású arcra, tömpe orrán az ormótlan szemüvegre. Alakja nehezen felfedhető volt a bő vászonnadrág és az állig érő pulóver alatt. Hétágra sütött a nap: hogy nem olvadt le róla a ruha? Legkülönösebb az „aurája” volt, ami beteges fénnyel irizált körötte: a vályogfalakra lerakódó penészhez hasonlatos... A kocsi hátsó üléséből Bodrogi mászott elő. Ezúttal bíborba hajló árnyalatú, divatos öltönyben feszített. A nő közben a fiúhoz lépett. Az esetlenül köszöntötte:- Kezét csókolom!- Üdvözlöm, Lakatos úr! Amber Katalin vagyok! - majd leparolázott mindenkivel. A képviselő kapcsolt először: beljebb invitálta a hölgyet. Suttogó szavakkal ecsetelte a helyi cigányság sanyarú létét, életük körülményeit. Kristóf szobájában állt az egyetlen jó állapotú szék. Az asszonynak szervi baja - egyensúlyzavar - lehetett, nehezen „találta el” a kemény, fatámlás alkalmatosság ülését. Amikor megszólalt, hangjából határozottság áradt és rideg, célratörő akarat: a heverőhöz szegezte a fiút. Bekapcsolta a kis inoxszín felvevőt, a szemüveg mögött a bágyadt pillantás megkeményedett.- Kezdjük azzal: mióta élnek itt, a lepusztult külvárosi telepen? A fiú helyett - egymás szavába vágva - felelt Mária az ajtóból és az ágy mellett álló képviselő.- Van munkája? Ott érte hátrányos megkülönböztetés a származása miatt? Ezúttal Borsodi vitte a szót, felvázolva a kétezer éves város romaságának szociálpolitikai helyzetét, ám a nő fejmozdulata megakasztotta a szóáradatot. Végre Kristóf is válaszolhatott. Röviden beszámolt textiles pályafutásáról.
