Irodalmi Szemle, 2009
2009/11 - POMOGÁTS BÉLA 75 ÉVES - Vasi Szabó János: Fénylő csillag, sötét csillag... (elbeszélés)
Fénylő csillag, sötét csillag 41 Átlökdösődve a tömegen az idegessége fokozódott: a római szerelmespárt idéző szökőkútnál sem találta őket. Ide alig hallatszott a dzsessz-zene; a külsikátor felől a heves szóváltás annál inkább:- Kicsoda maga? Mit akar tőlem?... Tamás, szólj neki! Nem ismerem, hagyjon békén!- Nem kell a pénzem, cigánykurva?! Akkor lenyomunk egy ingyen numerát! Ne kéresd magad, kokeró!- Hagyjon! Engedjen el!... Tamás, segíts! A fiú szeme hozzászokott a szürkeséghez, látta: két alak közt állt a húga. Az egyik vállig érő bongyor hajú srác, hozzászólt a segélykiáltás. A másik zömök, izmos felsőtestü, kopaszra nyírt alak; meglendítette a jobbját, a lány gyomrát találta el, aki összegörnyedt a fájdalomtól. Az izmos kar lenyomta a fejét:- Oké, bébi! Megy ez neked! Itt szakadt el a Lakatos fiúban a „fonál”. Felüvöltve a tar fejű mögé ugrott - s ahogy sáskaföld utcáin tanulta ököllel, teljes erővel a gerincére sújtott, majd visszakézből a döbbenten ácsorgó taknyost is falhoz teremtette. A kigyúrt fickó ívben meghajolva, ordítva térdepelt, fájó hátát markolva. Kristóf a halántékra célozva a végső csapást akarta bevinni, amikor az ő lába alól is kibillent a kövezet. Valaki elrúgta a lábait! Végig sem gondolhatta: egy bakancs a bordái közé mélyedt, aztán gyomron találta egyszer, kétszer, sokszor... Annyit tudott kinyögni:- Hajni... Szaladj! Karjaival a fejét próbálta megvédeni az ismeretlen támadótól, gyomra felől epeként tolult torkába a fájdalom.- Hogy mertél egy magyarhoz nyúlni! Érezte: nem sokáig tartja magát, kezei elemyedtek. A fejét sem védte. Új „láb” csatlakozott a rugdosóhoz. Az a vakarcs, Tamás! Az agónia szélén is azon mérgelődött: honnét termett elő a harmadik, aki így elbánt vele? Szemét elöntötte a vér, felrepedt a bőr a homlokán. Semmit nem látott, a fájdalmat sem érezte, annyit hallott: valaki felordított. Kisvártatva egy vékonyabb hang is nyüszíteni kezdett. A rúgások megszűntek. Egy mély hang szólalt meg:- Hol tanultad: védteleneket molesztálj!?- A cigánykurva szólított le! Azt mondta Fecónak, egy ötösért lecidázza! Jaj! Ne csináld, testvér! Rohadtul fáj! Eltöröd a kezem! - egy másik, hörgő hang is megszólalt a földről:- Te áruló! Hagyd abba! Megtagadod Tangelith hitét egy dögevőért! Ne nyúlj hozzám! Áá!... Az a korcs strici kezdte, rám támadt hátulról! Jaj!...- Mond ez a szó valamit: Arvisura? Felelj, te gyászmagyar! Tudjátok, mik vagytok? Két lábon járó szar, komcsik provokátorai!- Ne! Ez rohadtul fáj!
