Irodalmi Szemle, 2009

2009/2 - Kovács András Ferenc: Változatok Kavafiszra Kávéházi magányban, Antik pillanatokban, Fáradtabb napsugarak, Éjszakák életében, Névtelenek fényei, Parázsló ablakszemek, Meghajszolt kísértetek, Határ, idő, napló (vers)

2

Kovács András Ferenc

Változatok Kavafiszra

„Annyit bámultam én a szépet, hogy a látásom tele lett vele.” (Kavafisz - Somlyó György)

Kávéházi magányban

ahogy ragyogni képes egy sarokasztal, tompultan, kopogósán, simán az érdes füstben - szálkás fény alatt szikár, kiszikkadt félszavak, kimért sorok gőgje sugárzik.

Antik pillanatokban

a szépség az igazak

éke, miképpen

élnek, s búcsúzni tudnak

hirtelen ádáz

sorsuktól, elszakadtan

leválnak sorról

sorra - versekről, létről,

ódái vázról.

Fáradtabb napsugarak

sávjai váltják egymást

egy férfiarcon - hol fiatal, hol öreg,

s örök szobrokra

gondol, márványra, kőre,

bronz idomokra,

s kesernyés, sós sarakkal

rásüt a tenger.