Irodalmi Szemle, 2008

2008/9 - KÖSZÖNTJÜK JAKAB ISTVÁNT 80. SZÜLETÉSNAPJÁN - Misad Katalin: Egy nyelvész és nyelvművelő (csendes) dicsérete

Egy nyelvész és nyelvművelő (csendes) dicsérete

Jakab István, a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének nyugalmazott docense 2008. szeptember 29-én tölti be nyolcvanadik életévét. Mielőtt az ünnepelt eddigi - a magyar nyelvtudomány s a szlovákiai magyar tudományosság szempontjából kiemelkedő - munkásságának, több évtizedes tudományos és oktató tevékenységének méltatására vállalkoznék, engedtessék meg, hogy volt tanítványaként felidézzek egy vele kapcsolatos, meghatározó emlékképet. A nyolcvanas évek elején újdonsült magyar szakos bölcsészként kerültem Jakab tanár úr „keze alá”, aki az egyik törzstárgyat, a magyar leíró nyelvészetet oktatta a tanszéken. Egyetemi csoportunk - néhány megerőltetőnek tűnő, de a lépéstartáshoz feltétlenül szükséges alapozó nyelvtanóra után - hamar elkészült a tanár urat röviden jellemző minősítéssel: szigorú, de igazságos és következetes. S milyen jól jött nekünk később ez a következetesség! Tanárjelöltként, kezdő pedagógusként ott volt előttünk a követhető példa: módszeres nyelvtantanítással meg tudjuk győzni diákjainkat arról, hogy a köztudottan száraznak tartott leíró nyelvtan, a szófajok, szóelemek, szintagmák és mondatok természetrajza is sok érdekességet tartogat számukra.

Jakab István 1928. szeptember 29-én született a kelet-szlovákiai Nagyráskán. Tanulmányait az általános iskola befejezése után a Sárospataki Református Gimnáziumban folytatja, 1949-ben ott is érettségizik. Hat évvel később, 1955-ben a pozsonyi Szlovák Egyetem Pedagógiai Karán szerez általános iskolai tanári oklevelet, 1958- ban pedig már a Pedagógiai Főiskolán veszi át középiskolai tanári diplomáját. Közben dolgozni kezd: az 1951—1952-es tanévben tanítóként, 1955 és 1956 között az Új Szó szerkesztőjeként tevékenykedik. Életének következő állomása Nagymegyer, ahol 1956-tól 1961-ig előbb intézményszervező tanára, majd igazgatója is a helyi magyar tannyelvű tizenegy éves középiskolának. Tudományos pályájának kezdete erre az időszakra tehető: 1958-ban Budapesten bölcsészdoktori diplomát szerez. Az 1961—1962- es akadémiai év egyértelműen meghatározza további életútját, ekkor kerül ugyanis a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékére. Felsőoktatási pályafutása alatt először egyetemi adjunktusként tevékenykedik, majd 1986-ban megvédi kandidátusi értekezését, 1990-ben pedig habilitál. 1991-től két évig tanszékvezető tanára a pozsonyi Magyar Tanszéknek, ahonnan 1994-ben egyetemi docensként vonul nyugalomba.

Köszöntjük Jakab Istvánt 80. születésnapján