Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - ANKÉT - A Prágai Tavasz és 1968 Európában (ankét) (a kérdező: Fónod Zoltán, válaszolnak Gál Sándor, Csáky Pál, Újváry László, Duba Gyula, Kiss József)
A Prágai Tavasz és 1968 Európában enyhébb kimenetelű megmozdulások voltak a jellemzőek. Valószínű, hogy az 1956-os katasztrofális eseményeknek és a következményeinek is köszönhetően lett enyhébb lefolyású Csehszlovákiában az 1968-as Prágai Tavasz. Még ha 1956 után némi enyhülés tapasztalható is volt, lényegében a szovjet csapatok beavatkozása folytán a forradalom eredménytelenül végződött. Nálunk is kevesen hitték, hogy a követelések egyértelmű változást eredményeznek, de abban bízott a társadalom, hogy a rendszer emberarcúvá reformálható. ’68 augusztusa bebizonyította, hogy ezt az utat sem engedték, mert nem volt ilyen meg olyan szocializmus, csak egy rendszer volt, amelyet Moszkvából engedélyeztek és irányítottak. Ezért jött a fegyveres beavatkozás. Jómagam az augusztusi éjszakát Eperjesen töltöttem, másnap még Szinnára is elautóztam, onnan vissza állandóan háborús hangulatú orosz géppuskás harckocsik, tankok között, majd mikor Nagykürtösre értem, a város fölötti hegyoldalban megláttam a magyar hadsereg békésnek tűnő, kifényesített tankjait, megnyugvással tettem föl a kérdést: jó ez nekünk, itt élő magyaroknak? DUBA GYULA: - A kérdést felvezető szöveg egyik mondata: 1968 megváltoztatta a világot! Ebből indulok ki, mert az állítás igaz: valóban megváltoztatta. Azt kell nézni: milyen értelemben? A hatalomról és erőszakról való gondolkodás értelmében változtatta meg. A párizsi diáklázadások mellett ne feledkezzünk meg az amerikai beatnemzedékről (Ginsberg - Üvöltés), az angol „dühös fiatalokról”, de különösen arról, hogy a „Prágai Tavasz” folyamata is korábban kezdődött, szinte ötvenhat után a hatvanas évek legelejével, az egyre erősödő reformgondolkozással. Ennek jellemző vonásai viszont, hogy míg a nyugati országokban a „lázadások” mintegy spontán életérzésből, fiatalos szenvedélytől fűtötten jelentkeztek, társadalmunkban az uralkodó ideológián belül, a hatalmi rendszer keretei között, mintegy reformmozgalomként jött létre ez a gondolkodásmód. Ezt fontosnak tartom. Arra (is) utalhat, hogy a mozgalmak híre - léte bizonyos kölcsönhatásban lehetett egymással. A nyugati mozgalmak szellemisége és a róluk szóló információk, ha korlátozottan is, eljutottak hozzánk, míg a nálunk folyó reformtörekvések és azok irodalmi-művészi lecsapódása - Kafka-konferencia kifelé is hathatott. Közös vonásuk, hogy értelem jegyében az az értelmetlen hatalmi arrogancia ellen tiltakoznak! Párizsban De Gaulle megcsontosodó rendszere, Amerikában a vietnami háború, Angliában a liberalizmusért a konzervativizmus ellenében, nálunk a rendszer politikai szűklátókörűsége és megkövesedett formái ellen. Mintha központi fogalmuk a korlátozott szabadság reformját célozná. Nagyvonalúan s némileg emelkedetten azt mondhatnánk, hogy az 1968-as év mozgalmai voltak az értelmiség első - s talán az utolsó - lázadása az elnyomás ellen! KISS JÓZSEF: - Aligha. Már azért sem, mert tájainkon akkortájt a diákoknak nem voltak olyasfajta gondjaik, amelyek a nanterrei egyetem hallgatótit az ottani viszonyok roppant konzervativizmusa elleni tiltakozásra késztették. Az egyetemi negyed intemátusának lakói szabadabb bejárását követeltek a lányok és fiúk szobájába. Róbert Merle - aki maga is oktatott az egyetemen - Az üvegfal mögött című
