Irodalmi Szemle, 2008

2008/10 - Kozsár Zsuzsanna: Kvartett (novella)

Kozsár Zsuzsanna

Hamar megszokta megváltozott életét, látszott, hogy szeret itt lenni, Kom- wallban, nem bánkódik a szülőföld után, amit odahagyott.

Udvari szertartásaink megkívánják, hogy vőlegényként távol maradjak tőle, és ne zavarjam felkészülését az eseményre, mely egész életét megváltoztatja majd. Trisztánt rendeltem mellé kísérőül, mert ő feddhetetlen, és megbízom benne, az ő lovagi hűségéhez, erényéhez nem fér kétség. Ő lett volna örökösöm, de annyit nyaggattak, hogy nősüljek inkább, hogy beadtam a derekam végül. És nem bántam meg, mert csoda történt velem, egy angyal szállt le a földre, egy angyal ragyogja be a napjaimat, az én Izoldám.

Ma este már asszonyom lesz.

Elhaló hangon mondta az esküt, remegett, mint a kósza falevelek a szélben, mert nem tudta még, hogy élete legszebb éjszakája várja. Hogy türelmes leszek és gyöngéd, hogy órákon át simogatom könnyedén, hogy elnyerjem bizalmát, hogy félénkségét szerelemmé változtassam. Úgy teszem majd magamévá, hogy fájdalom helyett fény lepje el a testét, hogy lelke áldja a teremtőt a gyönyörért, amiben részesülhetett, amit adhattam, amit adhatott. Mert érte jöttem a világra, őt vártam türelmesen hosszú, magányos életemben, róla álmodtam komor éjszakáimon, a reménynyel keserű bújócskát játszva.

Ma este az enyém lesz, és többé már nem eresztem, mert eljött az én boldogságom ideje, amiért megszenvedtem már, amiért fizettem egész eddigi üres életemmel.

Ma este az enyém lesz végre, és nem vár többé más, csak szerelem és boldogság.

(BRANGIEN)

Iszonyatos éjszaka volt, életem legszömyübb élménye. Egy idegen ember érintése, egy undorító, löttyedt testű öregemberé, tapogatott, mint a lovat a vásárban, mustrálgatta a portékát, melyet megvásárolt, matatott rajtam, hogy ellepte egész testemet a mocsok, a ragacsos keze nyoma, küszködtem a hányingerrel.

Próbáltam Trisztánt képzelni magam fölé, de nem sikerült, a csodaszép, fiatal, izmos test helyett egy vénség ráncos bőre, szőrös mellkasa ütődött hozzám minduntalan, hörögve szedte a levegőt, szánalmas volt, ahogy cseppenként préselte ki magából a gyönyört. Sikoltanom kellett, mert fájt, és nem kiálthattam Trisztán nevét, és segítséget sem kérhettem senkitől, és azt sem árulhattam el, micsoda zsákbamacskát kapott a király nászajándékul.

Amikor legurult végre rólam, azonnal elaludt, olyan mély álomba zuhant a számára szokatlan erőfeszítéstől, hogy semmilyen zajra nem kelt volna fel. Eljöttem tőle, mert teljesítettem már a feltételt, amit Trisztán kívánt, és hirtelen szánalmat éreztem szegény öreg iránt, akinek ez volt élete legszerelmesebb éjszakája, szűz lányt kapott, minden férfi vágyát, és hódítása tárgyát nem birtokolja majd tovább. Kap helyette egy kétszínű, álnok nőt, aki megjátssza majd a gyönyört és ki