Irodalmi Szemle, 2008

2008/10 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (25) Nagy László (1925-1978)

Grendel Lajos

nusz... alapján alakított ki az olvasó Nagy László költészetéről. Annak ellenére sem, hogy verseinek komor, ünnepélyes tónusát olykor irónia színezi. Útkeresésről igen, költészete megújulásáról, valamiféle új fejezetről a költészetében, nem beszélhetünk. Kései lírájára is érvényes, amit egy interjúban, a bartóki ösztönzésre hivatkozva, ekképpen fogalmazott meg: „A folklórban az édes és könnyű sablon helyett kerestem az összetettebb, dinamikusabb szöveg- és dallamritmust, az abszurditásig teljes képet, a szentségtörést, a komor, de szabad lelkületet [...] Noha költészetem visel népi jegyeket is, nem tartom magam népi költőnek, sem stílus és téma szerint, sem a szó néptribuni értelmében. Egyébként ez a fogalom csak arra jó, hogy vele kategorizálni lehessen. Mint mérce hovatovább csak a nótafák megmérésére alkalmas. Majdnem így jártunk a nemzeti költő fogalmával is. Illene tartalmi jelentésüket ma is komolyan venni. Tisztelem azokat a költőket, akik ilyen indítékokkal (néha ilyen koloncokkal) az egyetemes költészet szintjére tömek.”l22,

A Nagy László halálát követő években és évtizedekben (de tulajdonképpen részben már a hetvenes években is) a magyar költészetben olyan radikális át- íendeződés ment végbe, amely a költő szerepét újrapozicionálta, méghozzá meglehetősen távol a Nagy László-i tragikus-váteszi pozíciótól. Ez pedig a mai napig meghatározza Nagy László költészetének utóéletét, olykor az extremitásokig, Nagy László lírájának teljes elutasításáig menően. Nem kétséges, hogy ebbe az elutasításba jó adag doktrinér türelmetlenség és elfogultság is vegyül. Alighanem Szegedy- Maszák Mihály véleménye lehet e pillanatban a legmérvadóbb a Nagy László-pör- ben, ha egyáltalán van ilyen (hiszen inkább hallgatás van Nagy László körül). Mert bár ő is úgy látja, hogy Nagy László történeti szerepe kisebb, mint amilyennek nem is olyan régen még sokan vélték, művészi jelentőségét nem vonja kétségbe. „Mara- diság és eredetiség viszonya aligha felel meg teljes értelemben a művészietlen és művészi ellentétének” - írja.'231 S ez nem csak Nagy László életművét illetően lényeges és megfontolandó irodalomtörténeti belátás.

JEGYZETEK

17. Tolcsvai Nagy Gábor: Nagy László. Pozsony. 1998. 106. o.

18. Kulcsár Szabó Ernő: A magyar irodalom története 1945-1991. Bp. 1994. 70. o.

19. Gintli Tibor-Schein Gábor: Az irodalom rövid története. Pécs. 2007. 554-555. o.

20. T.m. 107. o.

21. I.m. 108. o.

22. Nagy László: Versek és versfordítások I. Bp. 1978. 718. o.

23. Id.: Tolcsvai Nagy Gábor: Lm. 203. o.

* Irodalomtörténeti sorozatunkban a Nagy László munkásságával foglalkozó rész (erre utalnak a jegyzetek is!) megelőzi az augusztusi számunkban közölt (Juhász Ferenc munkásságával foglalkozó) részt. Az anyag továbbítása során a sorrendiség sajnálatosan felcserélődött. Olvasóink elnézését kérjük!