Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (25) Nagy László (1925-1978)
Grendel Lajos lebegve a halak fölött, féltérden a zöld levegőben, nem a kivégző szakasz, ó nem, csak megörökítnek, csöves üveglencse-szemükből kiiit a hideg sugár, kattognak, zengnek, acélszita-szárnyuk zenél, kék darázs-gépek, precízek, csupa gombok, rugók, motorizált rémek Kondor Béla baljós rézkarcairól, s megörökítnek minket, megsokasítva arcunk röpítik rotációsok: IFJÚSÁG. SÓLYOMMADÁR, TIÉD A VILÁG ÉS TE ÉRTED VAN A VILÁG Az „én” kitüntetett szerepének megingása. A Himnusz minden időben... Nagy László legegységesebb és legkiérleltebb verseskötete. A költő hosszú hallgatása az 1956-os forradalom leverését követően olyan szemléleti változásokat érlelt meg költészetében, amelyeknek középpontjába mindinkább a költészetnek, a magyar irodalomban nagy hagyománnyal bíró, igazságmondó és igazságosztó, váteszi szerepének meggyengülése kerül mint probléma. Aligha véletlen, hogy éppen Ady- hoz, József Attilához, Csontváryhoz, Bartókhoz, a közelmúlt magyar irodalmának és művészetének nagy „árváihoz” címezi a művész elmagányosodását, társadalmi presztízse megrendülését szóvá tevő portréverseit. Nagy László is belátja, hogy a költő szava a 20. század második felében pusztába kiáltott szó, hogy a képviseleti líra ideje végleg lejárt. Versbeszédében „egy új költői nyelv jön létre, amely szintén vegyülékes eredetű, de beszélt nyelvi összetevői a városi népnyelv és társalgási nyelv közvetlenebb és egyúttal kevésbé kanonizált, ill. a hagyományban rögzített változataiból erednek” - írja Tolcsvai Nagy Gábor.'20’ Nagy László költészete a forradalom leverését követően válik látomásossága mellett a korábbi lírájához képest elvontabbá és minden korábbinál tragiku- sabbra hangszereltté. Léleknek nem hozol békét ó busa isteni angyal! Vér-illatos a karácsonyfa,- glória — aggatva iszonyattal. írja Karácsony, fekete glória c. költeményének első strófájában. „Ablakunkba bika bámul, kérődzik a szája halált, /homlokában piros rózsa, bárd nyoma, szakadék” - írja máshelyütt (Irtsák ki a délibábot). Babéros érc-bálványait szétdarabolta szavam, szegénynek szeretni-valót nem hagytam mást, csak magam. Testőröm, déli sugaram akkor is mellettem áll,
