Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (25) Nagy László (1925-1978)
Magyar líra és epika a 20. században (25) Ne firtassuk, mennyi ebben a légiesen könnyed, az élet brutalitásaitól és tragédiáitól látszólag érintetlen, gyermeki tisztaságot, hogy ne mondjam: szűziességet árasztó költeményben az áthallás a korai József Attila stílusából és habitusából. József Attilának a negyvenes és az ötvenes években szinte mindegyik jelentősebb, pályáját kezdő lírikus adósa, még Pilinszky és Nemes Nagy Ágnes is. Igaz, az Újhold költőit inkább József Attila kései pályaszakaszának a lírája inspirálta. Fontosabb, hogy a dalforma a negyvenes és az ötvenes évek magyar költészetében senki másnál nem csendül föl természetesebben, mindenféle erőltetettség nélkül, mint éppen Nagy Lászlónál. A dalforma, a népiesség és egyszerűség ideológiai előírás is ezekben az esztendőkben, amelynek a Nagy Lászlónál kevésbé tehetséges költők nem tudtak művészi színvonalon megfelelni. Az ő verstermésükben a népiesség népieskedéssé, az egyszerűség primitivizmussá silányult, a líra paródiájává vagy egyenesen karikatúrájává. Akárcsak József Attila „pártos” költészetét, Nagy László ötvenes évekbeli képviseleti líráját is az teszi annyira-amennyire ma is élvezhetővé, hogy a naiv vagy suta szövegeken is érezni, nem mindennapi tehetség írta azokat. Elkorhad minden mezsgyecövek, egyetlen szőnyeg az egész rét, aranysugárban énekelve húsz leány húzza a gereblyét. Sarjúillatban serénykednek, mert lepke most minden pillanat, eső elől a puha réten megrakott szekerek inganak. Húsz leány selymes rétet fésül, zengik a szabadság énekét, nézd, a szemükben ott az ország, mint fűszál harmatán teljes ég. (Gereblyéző lányok) Rövidversek. A dalforma megújítása és felfrissítése az apokaliptikus 20. század derekán anakronisztikusnak is tűnhetne a kor világirodalmának vezérszólama, a tárgyiasító, elszemélytelenitő lírapoétikák tükrében, nemkülönben a monologikus versbeszéd, amelyet a magyar költészetben Szabó Lőrinc és József Attila fellépése óta meghaladottnak is tekinthetünk. Ám Nagy Lászlótól többnyire idegen az idilli szemlélet, s egy olyan erkölcsi alapú világrend iránti vágy szólal meg költészetében, amely a költő szerepét az igazságot kimondó bárd szerepe mentén értelmezi újjá, mint például, legnépszerűbb és az egyik legtöbbet emlegetett versében, a Ki viszi át a szerelmet címűben. Létem ha végleg lemerült ki imád tücsök-hegedűt?
