Irodalmi Szemle, 2008

2008/10 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES SZŐKE JÓZSEFET - Duba Gyula: Határ menti történelem Szőke József 80. születésnapjára

Duba Gyula Ők elég felnőttek, hogy komolyan vegyék az életet, ám ahhoz is elég jövővárók és nyitottak, hogy tudjanak hinni és ne legyenek csalódottak! Magyarországon a népi kollégiumok korának utolsó évei ezek, s nem is terméketlenek, a tönkrevert ország fiatal értelmisége önmagára ébredve új világot kíván magának építeni. A „Fényes szelek” nemzedéke ez! Szőke közéjük tartozott, részt vesz mozgalmukban. Lelkes, céltudatos ifjúság ez, életérzésükben nemzetiek, céljaikban, terveikben szociálisak. Szőke rengeteget tud mesélni akkori élményeiről, helykeresésről és éhezésről, se­gélyekről és támogatókról, találkozásairól Veres Péterrel, Illyéssel s a kor vezető politikusaival, s ahogy kollégiumot alapított, majd hazajött és itthon rekedt, mert közben ismét lezárták a határt. Pozsonyban kellett kisebbségi írásbeliséget kezdeni, a Csehszlovák Ifjúsági Mozgalom lesz a munkaterülete. A köszöntő eseményeket, tényeket és eredményeket kíván, a tettek minősíté­sének és elismerésének a műfaja. Akkori adottság, hogy a magyar szellemi becs­vágy a pedagógia és az újságírás, az irodalom területén verhet gyökeret. Az induló újságokban-szerkesztőségekben és az irodalomban, amely még nincs! Az Új Ifjúság főszerkesztője lesz, az irodalomba Petőfi és József Attila verseinek válogatott füze­teivel lép be, melyekhez ajánló előszót ír. Mindkettőt a Magyar Könyvtár adja ki. Irodalomtörténeti tettet jelent az a válogatása, melyet Új hajtások címen ad ki a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó. Az antológia irodalmunk szegényes, ám két­ségbevonhatatlan dokumentuma. Amikor irodalmunk kezdeteiről szólunk, zavarban vagyunk, önképzőköri szintet említünk. De már életet és akaratot jelent! Szőke Az asszony vár (1959) című novelláskönyvét már többen recenzálják és a Katicabogár című kisregénye (1964) élénk olvasói fogadtatásban részesül. Az Új Ifjúság akár külön fejezet is lehetne. Sajátos fiatal szerkesztőség. Po­litikai hetilapként teljesíti eszmei-nevelő feladatát, központi irányítás mellett dolgo­zik. De szerkesztői a maguk módján értelmezik magyar mivoltukat és kisebbségi helyzetüket, a lap a közírás terén nyitott és kezdeményező. Mintha az írásom elején vázolt történet nem csupán jóízű adoma lenne, hanem pszichológiai látlelet is, lé­lektani állapot és helyzetkép, arra utal, hogy ez a szerkesztői szemléletmód a ki­sebbségi lét abszurd jegyei iránt is fogékony. Derűs humanizmussal és bizakodó igazságkereséssel közelít hozzájuk. A lapban 1957-ben humoros oldalt szerkesztet­tem, Más szemmel címen pedig rovatot, szatirikus jegyzeteket, krokikat írtam. A szer­kesztőség a párt- és kormányhatározatok mellett közölte azok humoros bírálatát, ironikus felülnézetét is. A fiatalos hit és felelősség kritikai szemlélettel és önkritikus valóságérzékkel párosult. Ilyen igazságkereső szemlélet közöltette Szőke József fő- szerkesztővel 1968-ban a Kétezer szó című prágai kiáltványt, ami később véteknek bi­zonyult. A reformgondolkodás során Szőke a Csemadok Központi Bizottságának a fő­titkára lett, míg Dobos László az elnöke, részesei a föderális Alkotmánytervezet azon része kidolgozásának, amely a kisebbségek jogállását törvénnyé emelné. Mások­kal együtt - Szabó Rezső, Tolvaj Bertalan - a hazai magyar politizálás újrafogalma­zásán dolgoznak, minderre 1968 augusztusa és a konszolidáció évei tettek pontot.

Next

/
Thumbnails
Contents