Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - Tóth László: A nyelvbe vetettség élményének költője (Ivan Štrpka verseiről)
Ivan Štrpka versei hármuk - az övéi mellett Peter Repka, illetve a néhány éve elhunyt Iván Laucík - poétikai törekvéseire. Metaforikus értelmű ugyanekkor a csoportnév költészetük egészére, belső dimenzióira nézve is, melynek középpontjában mintegy a mozgás - a mindenható mozgás - eredetének, természetének, az állandó mozgásban-levés dinamikájának vizsgálata áll. így Strpka költészetében is a szüntelen mozgás, a folyamatos változás drámájának lehetünk elsődleges tanúi. S ez igaz akkor is, ha másfelől azt is észre kell vennünk, hogy költőnk kezdettől fogva ugyanazon az úton jár, amelyen négy évtizeddel ezelőtt elindult. S ugyanazt a látszólag szenvtelen, objektív, elsődleges olvasatban narratív, a költőnek egyszerre eszközt és tárgyat is jelentő, de minden látszólagosság ellenére páratlan belső strukturáltságról s dinamikáról tanúskodó nyelvet beszéli azóta is. „Minden út a valósághoz vezet” - írta Strpka évtizedekkel ezelőtt, amit szabadon használva mi is elmondhatunk róla: költőnk minden egyes sora a(z olykor még a legvadabb képzeletet is felülmúló) valóságtól indul el. De az ő valósága mindenekelőtt a nyelv valósága, az ember létbe vetettségé- nek tragikus 20. századi felérzése helyett nyelvbe vetettségének immanenciáját teljesíti ki, annak posztmodem gesztusát vállalja föl. Strpkánál a tárgyi valóság hordozója is a nyelv, a valóságon túli tartalmak is a maguk nyelvi megtestesülését keresik. A nyelv nála messze túllép leíró-kifejező szerepén, s olyan entitásként jelenik meg előttünk, aki olvasóját - mert itt, be kell látnunk, nem maga a vers, hanem elsődlegesen a nyelv keresi s teremti olvasóját — a maga egzisztenciális érintettségében ragadja meg, illetve magával. T. L. Vendég Piroska az Irodalmi Szemle hűséges olvasója, immár több évtizede. Az évforduló alkalmával egy hímzéssel lepett meg bennünket. Képünkön a hímzett, horgolt költemény fekete-fehér változata. Köszönjük a hűséget és a ragaszkodást neki is és mindazoknak, akik a magukénak tekintik a folyóiratot. (Zolczer László felvétele)
