Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - Ivan Štrpka versei (Ez is béke, Új élet: tények, Csillogás, Messzi vízi lény, Az egy helyben álló vándor, Beszélj a fülembe - Tóth László fordítása)
Ivan Štrpka versei és nem állnak meg. Ez az egy helyben álló vándor valószínűleg én vagyok. A meg nem történt dolgok szülészorvosa, a mindent fellobbantót fürkésző. Napvilágnál nem alszom, futok az árnyak elől. Szemétdombok bárkája vagyok, egész nyáron át a repülőtereken horgonyzok. Napjaimat süket telefonfülkében töltöm, mozdulatlan bálvány, mely azt színleli: a néma bohóc ő. Épp a telefonkagylóba zengem: „Világos, légvonalban semmiség az egész!” A meg nem történt dolgok szülészorvosa vagyok. Kő, szikrájával a csendet fellobbantó. Köröttem fekete tollú éjjeli madarak kóricálnak a földön mindenfelé. És a nappali nők hosszú lábuk fölött a messzeségbe merednek. Hol érnek véget, a lépteik hol érnek véget, hol érnek véget azok a föllobbantott hosszú lábak, gondolom, e pillanatban csakis maga a kedves, egy helyben álló Úristen tudhatja. Csak átúszik a városon, melynek nem járja utcáit. A vonatjegy is eldobja őt. Futnak az állomások, és nem állnak meg. Ez az egy helyben álló vándor valószínűleg én vagyok.
