Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - Ivan Štrpka versei (Ez is béke, Új élet: tények, Csillogás, Messzi vízi lény, Az egy helyben álló vándor, Beszélj a fülembe - Tóth László fordítása)
Ivan Štrpka versei 2 Minden egyes napfényes utcasarkon egyre jobban rémületbe ejt saját kezem izgő-mozgó éles árnya: öt ujj, üres tenyér... Céltalanul kószálok a film feltalálása utáni első évszázadban hirtelen beborul a szem és záporozni kezd belőle a zokogó könny. Csöndjében én szaladok, én kapkodom a lépteimet, én fogom vissza az utakat... Találkozom veled néhány másodpercre. Egyetlen arcvonásod, egyetlen pillantásod sem ragad meg bennem és már el is tűnsz az ellenkező irányba teljesen, el is tűnsz valami forróságban, viszed magaddal érthetetlen sápadtságom is a lármás, eleven utcán, amely velem együtt mozdul ki magából, és hirtelen beletorkollik előttem egy másik, ismeretlen városba, amellyel állandóan távolodom magamtól és tőled, és közeledem, vakon közeledem találkozásunk helyéhez.- Ugyanazon a helyen. Mindig egy másik városban. Mígnem egészen megváltozom. CSILLOGÁS Egy eseménytelen napon az őszön át vezető utca közepén, miközben szemközt ballagok a napsütéssel, lépteim az éjszakai felismerést ismételgetik: minden kémet egy másik kém követ. Előttem Hermész, mögöttem
