Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - Leck Gábor versei (másvilág, új világ, 1984, zuhanás, palackposta, belső tájkép, idill, horgony a szívben, Színes kavicsok, A sokadik napon)
Leck Gábor versei Fészekként rakott magányom Fehér szirtjein tűnődve Kaparom a falakra ráhűlt Percek töredékeit Dűlő templomtornyok árnyai Játszanak kíntól barázdált arcomon Odakint elszántan gyilkol a hit Két világ közt hintázom S párhuzamosan élek-halok mindkettőben Álmaimban ködben lebegő temetők keresztjei közt botladozom Homokba rótt jeleim elmossa a tenger Énekelnek majd rólam színes kavicsok A sokadik napon hello én vagyok az én és te lehet hogy már én vagyok önmagam teteme temetetlen előjele mindannak a rombolásnak mely lényemből fakad idétlen hezitáló percemberke vagy/ok, önmagam töredéke szörnyszülötté a versnek önkifejeződése ennek a hatodik sornak s minden bizonnyal jól megkínoznak szétcincált elmémbe furakodó démonok... ...más... tegnap megint láttam ahogy árva angyali szempárokban feketén lobogott a fájdalom ahogy vérrel spriccelte teli bársonyos álmaink képkockáit a sátán s mikor ráordítottam csak kajánul vigyorgott hogy ugyan tesó itt most már minden fehér vagy rohadtul fekete itt nem léteznek kibaszott kompromisszumok íme eljöttek közénk is hamis igéket hirdetni a disztingvált farizeusok lám semmi sem biztos!! csak az van amit nem radíroz el a terjengő bizonytalanság butító gőze csak az vagy amit nem mosnak ki agyadból a robogó mindennapok csak az vagy amit nem falnak fel belőled az arcodon rángatózó hamis grimaszok én is csak az vagyok ami nem lehetek egy sötétben kúszó nyugtalan inda konok szemtelen arc vagyok mely befészkeli magát őrjítő gondolataidba és nem tágít csak pimaszul ragyog
