Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - Napló
NAPLÓ és érvényesülés” témáit tűzték napirendre. Az írótábor részvevőit érte az a megtiszteltetés is, hogy elsőként „vehették” birtokukba az egy milliárd forint költséggel épült impozáns, háromszáz fős közönséget befogadó Paulay Ede Színházat. Itt nyitották ugyanis meg a 36. Tokaji írótábort, s köszöntötték a Kuratórium kurátorait, a 90 éves Hubay Miklós Kossuth-díjas drámaírót és Hegyi Imrét, a helyi szellemi- és közélet országos rangú képviselőjét. A Tokaji esték keretében mutatkozott be (a Kollégiumi Kertben) augusztus 13-án az erdélyi Helikon, a szlovákiai Irodalmi Szemle, a vajdasági Híd és a szlovákiai Kalligram folyóirat. A tábor népes közönsége előtt a lapok főszerkesztői (Szilágyi István, Fonod Zoltán, Gerold László és Mészáros Sándor) mutatták be folyóiratukat. A vita során a lapkiadás koncepciója, a sok folyóirat kérdése és a támogatás gondjai merültek fel. Egy nappal később a Bárka című kéthavi folyóirat és munkatársai mutatkoztak be. Ezt megelőzően, a délutáni program keretében sor került a digitalizált irodalom bemutatására is. Az utolsó napon a Millenniumi Irodalmi Emlékparkban táblaavatás keretében emlékeztek a Biblia magyar fordítására. Emlékbeszédet Székelyhídi Ágoston tartott. (zsolt) MEGHALT GÉCZI LAJOS TANÁR, NÉPRAJZGYÜJTŐ Két évvel ezelőtt szinte hinni sem akartuk, hogy Géczi Lajos nyugalmazott gimnáziumi tanár, néprajzgyüjtő, honismereti író nyolcvanéves. Augusztus derekán viszont a döbbenet erejével ért bennünket a hír, hogy Géczi Lajos barátunk és sorstársunk halott. Magyarországi üdülése során agyvérzés érte és a debreceni kórházban, 2008. augusztus 15-én, 82 éves korában elhunyt. Az Ung-vidéki Mokcsakerészen született 1926. május 30-án, középiskoláit Ungvárott végezte (1938-1944), majd szovjet fogságba került, ahonnan 1949-ben tért haza. Fogságbeli élményeit könyvben is megörökitette (Civilek a hadifogságban, 1992). Az eperjesi közgazdasági szakiskolában érettségizett (1952), majd levelező tagozaton magyar-orosz szakos tanítói (1956), illetve középiskolai tanári oklevelet szerzett (1959). Nagykaposon a helyi gimnáziumban tanított, s fáradhatatlanul szervezte az Erdélyi János Napokat, és írta, ápolta két kiadványában is (Erdélyi János, Nagykapos, 1968; Erdélyi János emlékezete, Pozsony, 1989) az Erdélyi János-kul- tuszt, létrehozva, többedmagával a városban az Erdélyi János Emlékszobát. Az Ung- vidék és a néprajz szerelmese volt, elsősorban a szöveges folklór, nevezetesen a népmese, -monda és -költészet érdekelte. Kötetei az Ung-vidék és az Ondava mente népköltészetéhez szolgáltattak fontos adatokat (Ungi népmesék és mondák, Po., 1989; Ondava menti népköltészet, Po.,1998). Nagykaposról szóló monográfiáját, „történelemkönyvét” - ahogy ő nevezte - két évvel ezelőtt bocsátotta útjára. Munkásságát, kutatásait elsősorban az utókor és a tudományos kutatás kamatoztathatja. Halála fájdalmas veszteség számunkra, emlékét, személyes példamutatását, sok-rétű közéleti tevékenységének eredményeit kegyelettel megőrizzük. F. Z.
