Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - TANULMÁNYOK - Németh Zoltán: Nyelvi interakciók a kortárs magyar irodalomban
NÉMETH ZOLTÁN Nyelvi interakciók a kortárs magyar irodalomban Talán nem szorul különösebb bizonyításra az a megállapítás, hogy a kortárs magyar irodalomnak több nyelve van, amely nyelvek gyakran szinte párbeszédbe sem állíthatók egymással. A nyelvjátékokban tobzódó parodisztikus posztmodem irodalmi nyelv és a valóság mimetikus utánzását célként fenntartó realizmus nyelve éppúgy párbeszédképtelennek mutatkozik egymás irányába, mint mondjuk a neoavantgárd montázsszerű szövegtechnikái által megjelenő nyelv a késő modem költészet posztnyugatos nyelvével kapcsolatosan. Ez az állapot persze pozitív kon- notációkra is lehetőséget adhat a számos, közismert negatív mellett: hiszen az irodalom határfeszegető sokszínűségével szembesítheti a kortárs magyar irodalom olvasóját. Persze máshonnét nézve erős túlzás dialógusképtelenségről beszélnünk akkor, amikor közös tematikus és műfaji szálak fűzik össze az említett, történetileg is elkülönböződő nyelvhasználatokat: mind a négy nyelvfelfogásban beszélhetünk például az áterotizált nyelv felhasználásának különböző, eltérő módjairól (Esterházy Péter, Nádas Péter, Závada Pál, Kemenes Géfin László, Hazai Attila), a falu nyelvi megjelenítésének technikáiról (Grecsó Krisztián, Ficsku Pál, Grendel Lajos, N. Tóth Anikó, Duba Gyula) vagy éppen a történelmi regény (Spiró György, Háy János, Márton László), anya- és aparegény (Esterházy Péter, Kukorelly Endre, Györe Balázs), halálköltészet (Parti Nagy Lajos, Borbély Szilárd, Orbán Ottó, Lövétei Lázár László), identitásjáték, női problematika stb. eltérő kezeléséről. Mindezek ellenére vagy épp ennek következtében is elmondható, hogy a kortárs magyar irodalom eltérő, széttartó, széttagozódó, elkülönböződő nyelvekkel bír. Az említett paradigmatikus és tematikus nyelvhasználatok sokasága jelentős kritikai visszhangot kap a kortárs magyar irodalomban. Az avantgárd, posztmodem, posztnyugatos, kései modem, realista, minimalista vagy éppen tájnyelvi, szlenges és más „alacsony” vagy éppen „magas” nyelvi regisztereken túl azonban felettébb hasznos lehet figyelemmel kísérnünk azokat az idegen nyelvi megnyilatkozásokat is, amelyek szintén fontos szerepet töltenek be a kortárs magyar irodalom megszólalásformáiban. Jelen esetben főként arról lesz szó, milyen státussal rendelkeznek a nem magyar nyelvű szövegek a kortárs magyar irodalom műalkotásaiba épülve. Szirák Péter az irodalmi regionalizmus kapcsán tér ki az idegen nyelvű szövegrészietek magyar nyelvű szépirodalmi alkotásban való megjelenésére, szerinte „A nemzeti megújhodás, az elfojtott és elnyomott identitásigények demokratikus vagy éppen agresszív-szélsőnacionalista megnyilvánulása az évtizedfordulón desta
