Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - TANULMÁNYOK - Alabán Ferenc: Az értékek perspektívája
Az értékek perspektívája lokális - mint regionális - az egész rendszer alkotói közegében az ún. „energetikai forrást” jelenti, s ennek megfelelően az egész rendszer globalitását az egyes lokális alkotói források kölcsönös egymásra való hatásával tartja mérhetőnek. Idézzük gondolatát: „A globális csak a lokális által létezhet ... A lokális, a helyi, a regionális, a szinguláris az alkotói rendszerekről való elmélkedések koncepciós magva, mivel a rendszerek mozgásának és alkotóképességének energetikai forrását képezi. A problémakör központjává ily módon a lokális (helyi, szinguláris) koncepciójának kérdése válik.” A tömören vázolt elképzelések és fejtegetések lényegéhez tesszük hozzá: ennek a problémakörnek nemcsak külső, hanem belső paraméterei és minőségei is vannak. A kisebbségi nemzeti irodalmak művészeti, esztétikai „normalizációja” szoros összefüggésben van az alkotói individualitás változásaival és a művészeti alkotás minőségeivel. Általános szinten megállapítható, hogy a kisebbségi írók és költők alkotói életművében a fejlődés útja a valóság felfedezésétől, a morál és az identitás keresésétől fokozatokon át az esztétikum megtalálásáig vezet. Közben tudatosíthatjuk, hogy az esztétikai érték (mint a műalkotás belső, meghatározó értéke) nem „keresi” identitását vagy annak megokolását, mivel nincs rá szüksége. Az esztétikai élménynek objektív alapja és jellege van abban az értelemben, hogy ugyanaz a műalkotás hasonló (vagy ugyanolyan) élményeket vált ki az olvasók, mint befogadók nagy részében. Az identitást (mely konkrét alkotóhoz, műhöz és annak körülményeihez kapcsolódik) elsősorban az irodalmi mü további értékei, értékszférái (morális, történelmi, társadalmi, intellektuális és más értékek) formálják meg és bontakoztatják ki a műben. A nemzeti kisebbségek, s általuk a kisebbségi alkotók - hasonlóan a társadalom más csoportjaihoz - fejlődésük bizonyos szintjén szükségét érzik annak, hogy irodalmi müvekben (művészi kifejező eszközökkel) fogalmazzák meg identitásukat. A kulturális önazonosság tisztázása lehetővé teszi a múlt megismerését (genézis), a történelemhez, az anyanyelvhez, a kultúrához, a művészetekhez stb. való viszony tisztázását, a meghatározó specifikus jegyek felismerését és azonosítását. A kisebbségi író valósághoz, identitásához és művészi elképzeléseinek megvalósításához való viszonyát így szemléltethetjük: Részleges felismerés eredményeként megállapíthatjuk, hogy a nemzeti kisebbségek kulturális identitása és az esztétikai (művészi) érték közötti viszony közvetlen, a kisebbségek részéről joggal feltételezett és bizonyított. Mivel a nemzeti kisebbségeknek létfontosságú szükségük van a kulturális önazonosság felmutatására, a kulturális önazonosság irodalmi (művészi) kifejezéséhez szükség van esztétikumra. Ily kisebbségi alkotó valóság / identitás esztétikai érték
