Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - Duba Gyula: A Büdösvíz patkánya (Regényrészlet)
A Büdösvíz patkánya mondavilága, de azóta már régen kipusztultak... nem jól tudod, Emi, hódok már nincsenek... aztán mi lenne az a hódpatkány...? Vagy hód vagy patkány!...- Öregattya tudja... - makacskodott.- No, majd az iskolában... hallom, gimnáziumba mégy...! Ott majd megtanulod... Gyere velem a Malomba, Emi... adok krachedlit... pirosat vagy sárgát, amilyet akarsz... felejtsd el a hódpatkányokat. Már csak a mesékben lehetnek még...- Hazamegyek inkább... - válaszolja bizonytalanul, töprengve motyog, most idegenkedik a vadásztól, pedig magában kívánta, hogy erre jöjjön. Biztosan nem mond igazat, nem is tudhatja, mi minden lehet errefelé, hiszen idegen, nemrégen jött a malomba... ha Öregattya tud róluk, kell hogy legyenek hódpatkányok, ahogy a börzsönyi hegyekben farkasok is, nem múlhat el nyomtalanul, ami egykor volt...- Ahogy gondolod, Emi... - a vadász vállat vont nem kell krachedli, úgyis jó... nem erőszak a disznótor...! — S először mosolyodott el. — Hát szervusz... aztán a gimnáziumban jól tanulj...!- Honnan tudná... - a fiú már a szekérúton bandukolt a falu felé -, honnan sejtené, hogy mi volt itt valamikor, hiszen idegen? Nem tudhat mindent, hiába nagy vadász! De... hogyan tűnhetett el olyan nyomtalanul...? - A patkányra gondolt s a- hogy a vadász vincseszeterének a sörétjei széttépték, hogy nyoma sem maradt, mint tűnhet el valami ilyen nyomtalanul?... Egy pillanat alatt volt s már nincs...?! Eufória III, 2004, multimediális performertsz, részlet
