Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - KÖSZÖNTJÜK JAKAB ISTVÁNT 80. SZÜLETÉSNAPJÁN - Misad Katalin: Egy nyelvész és nyelvművelő (csendes) dicsérete
Misad Katalin még csak ismerkedő tanulókat s az iskolából már kikerült felnőtteket egyaránt —, akik anyanyelvűk kulturált használatára törekszenek. Nyelvünkért — önmagunkért (Kal- ligram, Pozsony 1998) című - válogatott s részben átdolgozott írásokat tartalmazó - könyvében a kisebbségi nyelvhasználat szinte valamennyi kérdésével szembesíti olvasóját a szerző: először a többségi szlovák nyelvnek a szlovákiai magyarok nyelv- használatára való hatását mutatja be, miközben közli a hozzájuk kapcsolódó nyelvhelyességi tudnivalókat is, ezt követően pedig - kiemelve a nyelvjárási szóalakok köznyelvi megfelelőit - konkrét szavak alaktani kérdéseit vizsgálja, majd felhívja a figyelmet a kisebbségi magyarok legjellemzőbb mondatszerkesztési problémáira is. A 2000-ben Érthetően, alkalomhoz illően! Nyelvi ismeretek és nyelvhasználati tanácsok (Nap, Dunaszerdahely) címen megjelent cikkgyűjteményt azoknak szánja Jakab István, akik érdeklődést tanúsítanak a nyelvnek mint az érintkezés, gondolatközlés eszközének választékos használata iránt. A kötetben található nyelvhelyességi, helyesírási és stilisztikai témájú írások a szlovákiai magyar beszélők sajátos nyelvhasználati jelenségeiről szólnak, s ezúttal is a használati készség fejlesztésére törekszenek. A szerző legújabb, Anyanyelv és magyarságtudat (Madách, Pozsony 2006) c. kötetét azoknak ajánlja, akik anyanyelvűket standard nyelvváltozatként szeretnék beszélni, illetve megismerni. A gyűjtemény éppen ezért nemcsak nyelvi ismeretterjesztő írásokat és a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó gyakorlati tanácsokat tartalmaz, hanem érdekes nyelvtörténeti adalékokkal - pl. szólásmagyarázatokkal, egyes szavak eredetére utaló információkkal - is szolgál. Az ünnepelt több évtizedes nyelvművelő tevékenysége azonban nem merül ki a fent említett nyolc nyelvi ismeretterjesztő kötetben: szakmai berkekben jól ismerik a kisebbségi nyelvműveléssel kapcsolatban megfogalmazott elveit, a nyelvhasználati kérdésekről való véleményét s a szlovákiai magyar nyelvművelés jövőjére irányuló elképzeléseit is. Első ízben 1973-ban, a kassai Kazinczy Napokon elhangzott előadásában összegezte az akkor még csehszlovákiai magyar nyelvművelés feladatait, miszerint annak: 1. törekednie kell arra, hogy a nyelvhasználati készség fejlesztésével egyre magasabb szintre emelje a csehszlovákiai magyarok nyelvi műveltségét; 2. állandóan figyelemmel kell kísérnie a nyelv fejlődését és használatát; 3. a nyelvhasználat kérdésében a művelt magyar köznyelvet, a nyelvhelyesség megítélésének kérdésében pedig a magyar nyelvtudomány kutatási eredményeit kell alapnak tekintenie; 4. szüntelenül vizsgálnia kell a magyar nyelv csehszlovákiai használatának állapotát, s az arra illetékesek bevonásával segítenie kell a lemaradást mutató belső nyelvtípus, stílusszint, stílusréteg vagy csoportnyelvi szókészlet fejlesztését (1. Jakab: Hogy is mondjuk? Madách, Pozsony 1976, 153-179. o.). A szlovákiai magyar nyelvművelés jövőjét illetően ebbeli véleménye nem változott: az 1994-es Kazinczy Napokon előadásában a fentiekhez hasonló alapvetéseket és módszereket vázol fel. A kisebbségi nyelvművelés elméleti és gyakorlati kérdéseit taglaló írásai közül a helyzetelemző s egyben vitaindító Nyelvművelésünk múltja, jelene, jövője (Irodalmi Szemle 1994, 37. évf. 4. sz., 46-57. o.) című a legmeghatározóbb, de mindenképpen említést érdemel Az irodalmi nyelv, köznyelv, nyelvjárás rendszerezési és terminológiai kérdéseihez (Irodalmi Szemle 1974, 17. évf.) címen közzétett fejtegetése is.
