Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - Öllős Edit versei (Mégis, mégse, Időtlenül a térben, Egy szuszra, Béna hintaló)
Öllős Edit versei a nettó depresszió is a rajtvonalon, de hogy melyik testrészemnek van kódolatlanul is igaza, azt még nem tudhatom. Mégis én nyaktól felfelé meg onnan befelé ficánkolok sodromból kihozhatatlanul, és ott mintha tényleg jól érezném magam - egyenletesen, mert rengeteget tudok én már mögöttem, meg persze még több világ körüli utazást a fejemben - ebben a képzelet nélkül is kőkeményben. (...tudtam én jól mennyire képtelenség lett volna érzékeltetni ennyivel mennyire képtelenség lett volna leszűkíteni ennyire hogyan vonaglok én sivatagokban egyre több tőmondatban- egyre ritkábban kopoltyúval...) Időtlenül a térben képzelet szülte statisztákat keresek hogy közjátékfilmet rendezhessek magam előtt nyájakat terelhessek mert vannak még kibogozatlan szerepek de ha megszólalnék nevetségesek lennének a fenntartások én nagyobb lyukú rostán átszűrni mégsem fogok csak gyülemlítem a selejtezendőt kapkodok fühöz-fához vagyis hol lelkemhez hol szellememhez velük véletlenszerűen kiegyezni mégsem tudok pedig nem volt az olyan rég mikor alig pár lépésre voltunk egymáshoz egész közel a lelátóhozidőről időre köztessé válik a vers csakis erőszakkal lehet posztmodern és én ilyenkor a haszontalanság fázisaiba kerülök ahol értékrendeket rakosgatok csak a magaméval nem boldogulok ha közben fel is villanok elég ha én tudom hogy megújulni annyi mint a miértek hadait rejtekükből előbújtatni a körön belül a legkönnyebb az ikszedik hatványon is talpra állni elég egy okot abból egy okozatot felcsippenteni egy-egy ténynek is elég később nevet adni vagy történetet
