Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - Gál Sándor: Jelenések csendje (vers)
Gál Sándor versei 3 vizek álmában az írás a partok felett szél mozdul amikor az éjszaka elérkezik tapinthatóvá nyílnak benne a szavak a mozdulatok varázsai s a csend öröme a hangok között a mélység nyugalma ígéret a várakozás küszöbén a befogadás vágya és az első érintés gyönyöre az írás álmában a vizek sorsok suhognak tova nádas erek árnyaiban szigetek az áradás hűvös öbleiben itt ér véget az emlékezet ide hull az iszapos mélybe minden mi lényegünk volt s hitünk is bizonnyal ha mindez tudott és végleges mi marad még látható a szem mögötti térben a végső utazás előtt 4 azon a délutánon nem látszott a szél arca az eseménytelen nap ünnepi fényében láthatatlan madarak keringtek s a magasság összeért önmagával talán már nyárutó volt egészen színehagyott virágtalan ez a pillanat mégis szándéktalanul visszaidézi ünnep voltát a néma ének fenségét a kitágult pillanatot s a mozdulatlan érintés csendjét megtörtént való igaz láthatatlan madarak keringtek s nem látszott a szél arca 5 a világosság nap-idejében az öröktől való gondolat visszasugárzik önmagába tudás és hit kettős hatalma birtokolja a belső csendet kristálysugárzását a v o1t-nak
