Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Antalík József versei (Ha majd a fájdalom, Esti imádság, Óvom léptük...)
Antalík József versei Fogjad kezét, óvjad mindig, Légy mellette haláláig! S ha majd állunk tróntermedben, Számadásnál együtt ketten, Szánj meg minket haragodban, Mert kegyelmed határtalan. Óvom léptük... Többen vagyunk; egy az apánk, De ő soha nem vigyáz ránk. Fiaragjában földre vetett, S most búskodik tette felett. Enyéimről sosem tudom, Hol csellengnek, mily utakon. Hol kószálnak, lótnak-futnak, S mit csinálnak, jót vagy rosszat? Hol bolyongnak bú és bánat, Hová mennek, merre járnak? Kit hajszolnak gyász, fájdalom, S ülik nászuk új sírhalmon. Együtt bolygok véreimmel Földtekénken szanaszéjjel. Fölkeresek sok-sok zugot, Amíg egyszer rád találok. Könnyes párnán, holtsápadtan Küzdesz kábán önmagaddal. Melléd ülök, átkarollak, Soha többé el nem hagylak. Vert szívedben bánat, ha ég- Mert téged rám bízott az ég -, Vigasztallak, fogom kezed, És bánkódom együtt veled.
