Irodalmi Szemle, 2008

2008/8 - Gyüre Lajos: Az Új Magyar Museum

Az Új Magyar Museum

A Kassai Naplóban otthont találó írók mellett felnövő hazai alkotók így válnak méltó versenytársakká, egyenrangú partnerekké a magyar vidéki írókkal, még akkor is, ha történetesen nem áll mögöttük egy irodalmi lap, egy mindenki felett álló szervező, mint a Nyugat mögött Osvát Ernő, Fenyő Miksa vagy a hatvani cukorgyár tulajdonosa a maga tőkéjével, Hatvany Lajos. Voltak ugyan próbálkozások, mint például a Nyitrai írók Antológiája, a KN (Kassai Napló) mellett Szöllős Gyula próbálkozása, de valamennyi tiszavirág-életűnek bizonyult. A harmincas évek gazdasági válsága virágjában sorra mind elhamvasztotta.

Ám az 1938-as visszacsatolás sem hozta meg a felvidéki irodalmi fellendülést. Sőt, bizonyos értelemben inkább visszaesés jellemző az említett időszakra. Mik voltak ezek a visszaesések? Elsősorban, hogy az alkotók egy része a Tiso-féle Szlovenszkón ragadt. így például Győry Dezső, Egri Viktor, Szabó Béla, Ásguthy Erzsébet, Fábry Zoltán Stószon, Tamás Mihály Ausztráliába vándorol, Mécs Lászlót a felsőbb egyházi hatóságok regulázzák meg versei miatt. (Most derült ki, Erdélyi Lia vizsgálódása nyomán, hogy a hatóságok minden ürügyet felhasználtak arra, hogy megtagadhassák tőle az útlevelet, s ne utazhasson Pestre, vagy egyáltalán sehova külföldre.)

A másik ok: a már említett Pest-központúság. Ennek hatására kerül Pestre Sziklay Ferenc, Jócsik Lajos, Szombathy Viktor, Komlós Aladár, Kovács Endre, Féja Géza, Palotai Boris és mások. Az eddig úgy-ahogy, de működő könyvkiadás stagnál, a németországi Voggenreiter Verlag Kiadó megszüntette a felvidéki könyvek kiadását, s a vidéki könyvkiadás nem rendelkezett olyan anyagi háttérrel, amely versenyképes pozícióba kerülhetett volna a pesti már meglévő és működő könyvkiadással. Ezért, s a számtalan jól megszervezett előadásért, illetve az 1923-tól új alapszabállyal működő Kazinczy Irodalmi Társaság nem kis nehézségek árán felvállalta a szlovenszkói magyar könyvkiadást, majd 1942-ben az „Új Magyar Mu- seum” megjelentetését is. És van még egy harmadik vetületűk is az 1938 utáni éveknek. Ez pedig nem más, mint az az idegenkedés, amely a visszacsatolás után érte a szlovenszkói értelmiséget, beleértve az írókat, alkotókat is. Az a pöffeszkedő magatartás, amely egyes politikai pártok részéről érte a felvidékieket - valljuk be: sok esetben a szociális érzékenységben, a jó értelemben vett polgári demokrácián felnőtt magyarság - nem tudta elfogadni, mi több: megélni az anyaországban még mindig reneszánszát élő, a nemesi kiváltságokat visszakívánó magatartást. „Anyások”. így nevezték azt a hivatalnokréteget, amely a visszacsatoláskor helyet cserélt a távozó cseh, illetve szlovák vezetőkkel.

A vidéki vársok, Kassa, Losonc, Rimaszombat, Komárom, Ungvár elveszítik eddigi - bár vidéki, de mégiscsak bizonyos irodalmi múlttal rendelkező - helyzetüket. Kováts Dániel úgy találja Kazinczy folyóiratainak abaúji és zempléni öröksége című cikkében: „...Az 1938-as fordulat Kassát Magyarországhoz csatolta visz- sza, de meg tudott maradni regionális irodalmi centrumnak”. Ez is egyik ösztönzője lehetett annak a kezdeményezésnek, amely létrehozta a Kazinczy Társaság jelen