Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - ANKÉT - A Prágai Tavasz és 1968 Európában (ankét) (a kérdező: Fónod Zoltán, válaszolnak Gál Sándor, Csáky Pál, Újváry László, Duba Gyula, Kiss József)
ANKÉT Aki azt állítja, hogy neki 100%-ban igaza van, az fanatikus, csirkefogó, és gonosztevő a legveszélyesebb fajtából." * Vajon mi tehet a mértékegysége a kisebbségben élő magyarság mai igazságainak, s egyáltalán: milyenek a kilátásaink „egy közös álom”, vélt vagy valós elvárásaink megfogalmazására és megvalósítására? GÁL SÁNDOR: - Én nagyon ritkán szoktam álmodni. De van egy évtizedek óta visszatérő álmom. Ebben valakik, arctalan ismeretlenek, üldöznek, nem tudom, miért. Menekülök előlük felfelé egy lépcsősoron, de egyszer csak elfogynak előlem a lépcsők. És ekkor zuhanni kezdek valami ismeretlen térben... Ugyan milyen kilátásai lehetnek az egyénnek és a közösségnek egy ilyen ismeretlen térben való zuhanásban?!... CSÁKY PÁL: - Fábry sóhaja: Jövőnk: Európa - ma is érvényes, bár a megváltozott viszonyok szerint az eredetitől eltérő dimenzióban. Magyarán: ha Európa talál megoldást a problémáira és képes lesz jövőképet alkotni a maga számára, akkor van esélyünk - ugyanis egy ilyen modellben nekünk is helyünk van, ám nem mint izolált közösségnek, hanem mint a magyar nemzetközösség részének. Ehhez az szükséges, hogy fenn tudjuk tartani közösségi jellemzőinket is, akarjunk megmaradni és akarjunk önálló jövőképet is magunknak. ÚJVÁRY LÁSZLÓ: -A történelemben 20-30 évenként mindig kisebb-nagyobb események, változások történnek. Nálunk is 1968-at követően 1989 következett. Mérföldkő. Gyökeres változás. Immár két évtizede új fejezet. Magyar vagyok európaiként Szlovákiában, uniós állampolgár. Ez az identitásom, melynek alapja: a tolerált- ság, nyitottság, kulturáltság. Szent István óta népem törekedett a kölcsönösségre, a másság tiszteletére és elismerésére, a toleranciára. Szeretnék én is nyitott lenni, szeretném, ha ez a nemzetrész, melynek tagja vagyok, európai hagyomány szerint élne, alkotna, ha kell, versenyezne. Remélem, hogy az új generációnk versenyképes lesz, megállja a helyét itthon, a határon túl délre és a nagyvilágban is. A kulturáltságról csak azt óhajtom, hogy az én kis népem kultúrája ismert és elismert legyen itthon és külföldön. így lesz ez jó nekünk. DUB A GYULA: - Amikor a humánus értelemben vett eszméket hiányolom, arra is gondolok, hogy az érdekek csatájában és káoszában ezek villanthatnák fel az „igazság” fényét. A mai politikai-társadalmi közbeszédben arra figyelhetünk fel, hogy mégha jó értelműek is, mintegy öncélú szerkezetként elemzik az intézményrendszer mozgását, a politikát, és inkább csak a kompromisszumok lehetőségét célozzák meg, a megegyezést és kiegyenlítődést, tehát az egyensúly adottságát keresik. Értékrendre, morális szempontokra alig ügyelnek. Mintha ma az igazság fogalma már nem lenne érdekes, mintha már nem is létezne! Azt most ne vizsgáljuk, mi minden következik ebből, de ezt a hiányérzetemet említenem kell. Annál is inkább, mert magam — más
