Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - ANKÉT - A Prágai Tavasz és 1968 Európában (ankét) (a kérdező: Fónod Zoltán, válaszolnak Gál Sándor, Csáky Pál, Újváry László, Duba Gyula, Kiss József)
A Prágai Tavasz és 1968 Európában 1968 tavasza új fejezetet nyitott a politika és a kultúra, de a mindennapok történetében is. Nem túlzás azt mondani, 1968 megváltoztatta a világot. Megváltoztatta Kelet-Közép-Európában, ahol a demagóg, dogmatikus politika kereteit feszegette, s megváltoztatta, Jurcsa módon, Nyugat-Európa jóléti államaiban is. Nyugat-Európában- bármennyire is hihetetlen talán ma már — a háború utáni nemzedékek számára Che Guevara és Mao Ce-tang jelentette a követendő utat, még akkor is, ha a Francia- országot megrázó diáklázadás, a „párizsi tavaszi események" 1968 márciusában (egyebek mellett!) a szexuális szabadságért vívott harccal kezdődtek. Az 1967-es választásokon megerősödött francia baloldal, a kommunista párt sem volt képes a mozgalom élére állni. Megrendült De Gaulle tábornok hatalma, s a társadalmi feszültségek a júniusi választások után sem enyhültek. A diáklázadásnak ugyan nem volt jövője, de — Gilles Lipovetsky szociológus szerint — ,,megteremtette a kulturális liberalizmus hatalmas lehetőségeit". A diáklázadások célja volt: felrázni a társadalmat. A példa az idő tájt Nyugat-Európában, elsősorban Németországban (főleg Hamburgban) is követésre méltónak bizonyult. * Gondolt-e, gondolhatott-e a világ arra, hogy a párizsi diákok lázadása (esetleg más kiadásban!) Közép-Európa számára is követendő példa, ösztönzés lehet? GÁL SÁNDOR: - Sajnos a „világ” soha nem gondolkodott. Legfeljebb aktuális nyomorában lerombolt ezt-azt. A kérdésben említett Párizsban ez elég gyakran megtörtént. Alapos és nagyon szellemes munkájában - A francia forradalom történetében - Carlyle például rengeteg használható gondolatot írt le, de ma már a nevét sem igen ismeri a maradék emberiség. Egyébként szerencséje volt, mert természetes halállal halt meg, nem úgy, mint gondolkodó embertársainak java része, akik éppen gondolataik következményeként végezték máglyán, akasztófán, esetleg felnégyelték, vagy simán lefejezték őket. Mindez pedig abból következik - következett —, hogy a hatalom birtoklása, megtartása, esetenként annak megszerzése erő és erőszak kérdése volt — az ma is —, és nem a gondolaté. A gondolat és a gondolkodó ember pedig a hatalom számára ANKÉT
