Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Hudák Katalin versei (Az üzenet folytatása, életremegérés, három fordított háromszög)
Hildák Katalin versei kitörlök az időből egy egész évet, s addig gyötröm elmém, amíg te, lélekzabáló dühömtől és szerelmemtől halálra váltan, nyelved elharapva ki nem szaladsz! aztán könnytelen szemeimmel meggyógyítom az ösvényt, amin naponta elhaladsz. életre m egéré s azt hiszem, ez az év a csalódások éve vagy egyszerűen csak felnőtt lettem végre (?) zilált lettem, megtépett hazug szerelemtől, sunyi barát, mindezek szörnyű terhű megszerzése, aztán könnyű, értelmetlen elvesztése csalódtam, de nem csupán az „egyigaz” szerelemben és a legédesebb ízű barátságban, legjobban mégis önmagamban csalódtam, s abban, hogy tán nem vagyok jobb, mint azok, akik szétzilálják lelkem, nem vagyok más, ugyanolyan vagyok - ember -, maga a csalódás érthetetlen, de a felismeréstől valahogy olyan ... nyugodt lettem
