Irodalmi Szemle, 2008

2008/8 - Duray Miklós: Tavasszá lett a telünk, ősszé vált a nyarunk (esszé)

Tavasszá lett a telünk, ősszé vált a nyarunk és Dubcek csókváltását a pozsonyi pályaudvaron. A prágai televízióban nyíltan el­mondták, hogy a pártvezetésből kinek nem hisznek - Svestka, Bil’ak, Kapek... so­rolták a neveket. Augusztus a nyugalom hónapjának tűnt. A „csehszlovákok” ellep­ték a romániai és a jugoszláviai tengerpartot meg a Balatont. Az országutakon pö­fögtek a trabantok és a Wartburgok, „repesztettek” az MB 1000-sek és szántottak a moszkvicsok. A budapesti alkotmánynapi ünnepi tűzijátékot a Bocskai úti piaccal szemközti oldalról néztem barátaimmal. Este tizenegy tájban bandukoltunk hazafe­lé Lőrincze Lajosékhoz. Nem tudhattuk, hogy a szovjet vadászgépek és a csapat- szállítók éppen akkor foglalták el a prágai repülőtereket és kezdtek dübörögni Cseh­szlovákiába befelé a baráti segítségnyújtás tankjai. A nyarunk hirtelen őszbe fordult. Mit tehettünk ebben a helyzetben? Falragaszokat és röplapokat írtunk, hogy legyen magyar nyelvű tiltakozás is. Tüntettünk a megszállók ellen és a vágyálma­inkért. A néhány hónapnyi szabadságérzet elegendő volt arra, hogy valóban szabad­nak érezhessük magunkat. A szlovák neonácik hőbörgéseit mulandónak tartottuk, a szabadság vadhajtásának. A helyzet azonban sokkal komolyabb volt, ezt a megszál­lás kezdetekor még sokan nem tudatosították. Augusztus 21 -edikét követően egyértelművé vált, hogy sem a kommuniz­mus, sem a szocializmus nem reformálható, mert nincs emberi arculata. Sem a kom­munisták, sem a szocialisták nem alkalmasak a változásra - ezt csak hazudják. Aki megváltozik és képes a változtatásra, az soha sem tartozott közéjük, még ha közöt­tük is volt. Ez a felismerés sokak számára a teljes kilátástalanságot jelentette, akik egyetlen lehetséges megoldásként az emigrációt választották - nem az életüket mentették, hanem a jövőjüket. Augusztus végén Pozsonyban a párt szlovákiai első titkárává választották Gustáv Husákot, aki szeptember vége felé bőralámászó beszédet mondott a Csema- dok Központi Bizottságában: emberek, ez van, mit lehet tenni?! A jelenlegi helyzet­ben a szlovák dolgozó nép nincs felkészülve arra, hogy a korábbi elképzeléseknek megfelelő nemzetiségi alkotmánytörvényt fogadjunk el. A szlovákok nagy részét csak az érdekelte, hogy meglesz-e a föderáció. An­nak is örültek, hogy ősszel Husák lett a CSKP KB főtitkára. „Végre szlovák irányít­ja a csehszlovák politikát. Ha más hasznunk nem lesz, legalább ennyi.” A szlová­kok érezték, hogy egyedül ők húztak hasznot a Prágai Tavaszból, hiszen létrejött a szövetségi állam. Elégedettségük jele a népesedési mutatókban is mérhető volt - 1970 és 1977 között 11,4 %-kal nőtt a szlovák nemzetiségűek száma Szlovákiában. Csaknem tízszer nagyobb volt a szlovákok szaporulata a magyarokénál. A nemze­tiségi önkormányzást az utolsó pillanatban, október 28-ára virradóra kivették az al­kotmányból. A Nemzetgyűlés képviselői nem is tudtak erről, amikor szavaztak az új alkotmányról. Számomra a felvidéki magyarok magatartása volt a váratlan, talán megdöb­bentő, de érthető is. Több csallóközi településen a helyi vezetők lakomával fogad­

Next

/
Thumbnails
Contents