Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Orpheuszra várva (Erdős Virág: Eurüdiké c. kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE tam, és féltem, hogy majd édesapám büntetésből agyonver, és tényleg.” (118. o.) A szerző nyilván tudja, hogy ezek a poénok mennyit bírnak, s hogy ne terhelje le az olvasót: gyorsan „lezavarja” az egyes írásokat. Gyors világban élünk, meg kell tanulni hadarni, ha azt akarjuk, meghallgassanak. Erdős Virág hadarása zavarba ejtő: újra és újra megtorpanásra késztet bennünket. Tulajdonképpen három csoportba lehet sorolni a kötet szövegeit, melyekre legfőképpen - a Karinthy-féle „a humorban nem ismerek tréfát”-típusú hagyomány követése mellett - az erős Örkény-hatás jellemző, akár az egyperces novella műfajának megújulásáról is beszélhetünk, egy más, egyedi hangon. Az első csoport a mondaparafrázisok csoportja, ide tartoznak például a keretszövegek (És ő?, Eurüdiké), illetve a Jézus születését, Salamon szerelmét, a Noé-féle történetet stb. újramondó novellák. Ezek az írások követik a leghűségesebben a hagyományos novellaszerkesztési szabályokat, közülük is kiemelkedik a Mária című szöveg, melyben elképesztően groteszk elemek keverednek hiteles lélektani ábrázolásokkal: nyomon követhetük Mária vívódását, miután fiúgyermek helyett egy kutyakölyöknek adott életet, hogy aztán egy ilyen végső vízió képe jelenjen meg előttünk: ,,Legtöbbször azon gondolkodom, hogyan lesz majd, ha nagy lesz. Legfeljebb ha pacsit adni megtanul, labdát visszahozni, feküdni, ülni, várni. Esetleg számolni, volt már olyan. Mire megöregszünk, megöregszik ő is. Kijárunk majd a ligetbe, póráz se kell. Bóklászunk a fák közt, szaglásszuk az avart. Mari néni meg az ő hűséges kutyája. Egy kivénhedt, közönséges, fekete kutya. ” (23. o.) Könnyed, már-már gyermekded humorral dolgozik a Többiek? című novella, a legnaturalisztikusabb képeket pedig A menyasszony címűben olvashatjuk, itt azonban a szerző eléri és át-áthágja a szenvtelenség határait, s ez meglehetősen gyengíti a hatást. A második csoport tulajdonképpen az anya-gyermek kapcsolat köré épülő novelláké, ezek azonban össze-összemosódnak a harmadik csoport szövegeivel, melyek a zaklatott, anyagi javakban dúskáló, mégis szegényes modem világot bemutató írások (ezek egyes elemei megtalálhatók a mondaátiratokban is, lásd pl. az Absolut Chrístmas című novellát). A szerző általában kézenfekvő megoldásokat használ, amelyek azonban az ő kezében valóban sziporkázó történetekké formálódnak, esetenként az anya-gyermek szerep felcserélődéséről, egy borzongatóan szomorú párbeszédes történetbe ágyazva, vagy az anyai felelősség boncolgatásáról, „komoly varázslattal” a háttérben. Ami különösen érdekes, hogy ezekben a szövegekben tulajdonképpen szintén a hagyomány kezelésének problémájáról van szó, hasonlóképp, ahogy a mondaátiratokban, amelyekben valami „nem stimmel”; a leghangsúlyosabban az Öld meg című kis szösszenet mutat rá a szerző ez irányú töprengésének kulcsfontosságára. Kibújni a hagyomány által ránk rótt kötelezettségek alól, szembeszállni: hozhat-e valami igazán felemelőt a lázadással megszerzett szabadság? Az általános folytathatatlanság sugallatára alapozódnak a harmadik csoport novellái is, amelyek különféle módon próbálják körüljárni a „nagyvárosi káosz” témáját. „Fontos tanácsok Budapestre készülőknek: Egy. Indulás előtt ne felejtsd el
