Irodalmi Szemle, 2008
2008/7 - Napló
Napló Marosvásárhelyen, majd Kolozsvárott töltötte. Gimnáziumi tanulmányait Kolozsvárott végezte, majd a román visszacsatolás miatt az utolsó évet 1945-ben a debreceni református kollégiumban folytatta, tanulmányait azonban félbehagyta. Megnősült, sokféle foglalkozással próbálkozott, ipari munkás, bányász, majd katonatiszt lett. 1958. szeptember 1-jétől az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, 1968 óta írói munkásságából élt. 1954-ben egy író-olvasó találkozón Szabó Pálnak megmutatta Sokan voltunk című elbeszélését, az hamarosan meg is jelent az Irodalmi Újságban, s lesöpörte a színről a parasztábrázolás sematikus darabjait. Szerepet vállalt a Petőfi Körben. Alapvető morális kérdéseket feszegető életművének java a 60-as években látott napvilágot (Farkasok a küszöbön, 1961; Az ötödikpecsét, 1963; Húsz óra, 1964, Azáruló, 1966), ezek számos külföldi kiadást, színpadi és filmes feldolgozást is megértek. Gyűjteményes elbeszéléskötete (Isten a szekéren, 1970) óta új szépirodalmi alkotással nem jelentkezett, csak esszéit, interjúit kötötte egybe: A szabadság küszöbén (1993). Több művéből készült film és tévéfilm. A Húsz óra és Az ötödik pecsét c. regényei 23 nyelven jelentek meg (angol, cseh, hindi, holland, francia, japán, kínai, lengyel, német, olasz, orosz, román, szerb stb.). József Attila-dí- jat 1956-ban és 1963-ban, Kossuth-díjat 1973-ban kapott. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével 1991-ben tüntették ki. 2004-ben Magyar Művészetért Díjat és Hazám-díjat kapott. - dzMEGHALT CSINGIZ AJTMATOV A kirgiz író hetvenkilenc éves volt. Csingiz Ajtmatov június 10-én egy nürnbergi klinikán súlyos tüdőgyulladásban hunyt el. 1928. december 12-én a kirgizisztáni Sekerben született. Édesapját 1937-ben letartóztatták és kivégezték, így édesanyja és testvérei taníttatták. Kirgiz nyelven írt első elbeszélései 1952-ben jelentek meg. A második világháború idején játszódó Dzsamila szerelme című kisregénye tette világhírűvé, amelyet Louis Aragon fordított, s „a legjobb szerelmes regényként” méltatott. A férjét egy háborús veterán kedvéért elhagyó kirgiz fiatalasszony története nagy vitát robbantott ki a muzulmán többségű, férfiak uralta társadalomban. A versenyló halála (1967) egyszerű, erőteljes népi motívumaival a korszak óvatos, de hiteles kritikája volt. 1970-ben adták ki a Fehér hajót, melyben gyermeki nézőpontból ábrázolja a kirgiz hétköznapokat. 1981-ben folyóiratközlésben jelent meg Az évszázadnál hosszabb ez a nap című regénye. A Vesztőhely című 1986-os regénye kábítószerekről, annak termeléséről és kereskedelméről szól. Utolsó regénye, az Amikor leomlanak a hegyek (Örök menyasszony) a közelmúltban jelent meg magyarul. ELTEMETTÉK JÁN JOHANIDEST Hetvennégy éves korában, június 5-én elhunyt Ján Johanides, a szlovák szépirodalom kiemelkedő alakja. A hatvanas években jelentkező írónemzedék legjelentősebb prózaírója. Azok közé az írók közé tartozott, akik 1956 után a Mladá tvorba című folyóirat körül csoportosultak. Novelláskötete (SúkromierWÍ&gáníXzt címmel) 1963-ban jelent meg. A szlovák prózában ő honosította meg az egzisztencializmus, a szürrealizmus és az antiregény elemeit. Munkásságát Sartre és Camus filozófiai gondolkodása hatotta át. A letagadott varjak (Nepriznané vrany, 1978) és A betétkönyv balladája (Balada o vkladnej knižke, 1979) című regényei, Koncsol László fordításában, magyarul is megjelentek. Június 12-én a vágsellyei temetőben vettek tőle végső búcsút.
