Irodalmi Szemle, 2008

2008/7 - VENDÉGKRITIKA - Angyalossy Gergely: Akkor semmi kritika (Esterházy Péter: Semmi művészet című regényéről)

Vendégkritika

Harmónia caelestis és a Javított kiadás ismeretét, ennek híján a képzeletbeli meg- kínzás, sőt a kilincsből szög alakjában kirobbanó fátum általi kivégzés súlytalan és értelmezhetetlen. Ha az olvasót felruházom a korábbi müvekkel kapcsolatos háttértudással, akkor persze nem az; de akkor is „cask” művészet. Mü. Művi. Ugyanez a problémám a szerelmi szállal, amely ezúttal a homoerotika, az erőszak és a feneketlen bűntudat óriási motívumtömbjeit görgeti egymás után. A plátói fiúszerelem a hajdani edző, a kültelki „Mágus” alakjában lép színre, a szerelmi bonyodalom Lajos bácsi személyében, aki viszont a Mágust szerette szenvedélyesen. A kórtermi álom-szcénában az írót, az Elbeszélő Ént Lajos bácsi és erőtől duzzadó iijú segítője csak azért nem rugdossa halálra, mert a narrátort ebben a mesében nem lehet megölni (ez „kikötés”). Nos, a jelenet tartalmaz utalásokat A szív segédigéinek néhány felejthetetlenül szép részletére; ezt a magam részéről kicsit sajnáltam. A bűntudat valóban ilyen egyetemes és általános lenne? Az egyik bűntudat konvertálható egy másikra? Júlia Roberts helyet cserél Lajos bácsival?

Be kellene fejeznem ezt a nem-kritikát, mert a végén még kritika lesz belőle. Márpedig ezzel a könyvvel szemben kritikust játszani részemről olyan lélektani képtelenség lenne, mint amilyen némelyik embernek azon döntése, hogy futballbí- rónak áll. A látszat ellenére inkább drukker szeretnék lenni: szurkolok Esterházy könyvének, hogy minél többen olvassák el, mert sok nagyszerű részlet van benne. A mü — lehet, hogy nem művészet, de akkor is mű, ehhez ragaszkodom — egészéhez ugyan nem tudtam „hozzá édesedni” (egy hajdani irodalmár kifejezése), de senkit sem akarok gátolni abban, hogy az „édesedést” megpróbálja.

(Magvető, 2008, LITERA)

Angyalosi Gergely

Lacza Éva a Jelek a porban II. című beszélgetőkötetéért kapta a Szülőfölddíjat