Irodalmi Szemle, 2008
2008/7 - Németh Zoltán: Az irodalomtörténet-írás mátrixai (tanulmány)
Németh Zoltán Az irodalomtörténet-írás mátrixai (Szembenézés, értelmezés - vita a Magyar irodalom történetei című kiadványról) Az utóbbi évtizedekben több okból kifolyólag vált kérdésessé az irodalom- történetnek, mint műfajnak a létjogosultsága. Az irodalomtörténet-írás lehetősége egyrészt a Lyotard nevéhez fűződő ún. nagy elbeszélések vége-koncepció felől kér- dőjeleződött meg: az egységes, kerek, nagy ívű kompozíciókban való kételkedés a műfaj általános jellemzőinek mond ellent. Másrészt az ún. kánonviták nyomán vált kétségessé, hogy valamiféle hierarchikus rendben lehetne szemlélni az irodalom vélt értékviszonyait (kirekesztve az ún. alacsony vagy populáris irodalmat a hagyományosan a „magas” irodalmi kánont képviselő irodalomtörténetből). Harmadrészt az utóbbi évtizedek irodalomelméleti irányzatainak egy részében az esztétika ideológiaként lepleződött le (az „esztétika halála”), s az objektív, kiegyensúlyozott, steril ítéletalkotás lehetősége kérdőjeleződött meg ennek nyomán, miközben egyre jelentősebb kritikai(l) figyelem kíséri az irodalomtörténet-író identitását (a fehér, középosztálybeli, egyetemi tanár férfit), illetve az idáig marginalitásba szorított nézőpontok (női, fekete, leszbikus, homoszexuális, posztkoloniális és egyéb kisebbségi irodalmak) válnak fontossá. Miközben továbbra is érvényesek az irodalomtörténet műfaját anakronisztikusnak tartó, sőt kétségbevonó elméleti kiindulópontok, éppilyen érvényesnek tűnnek azok az alapállások, amelyek az irodalomtörténet műfaját olyan kihívásként é- lik meg, amely megkerülhetetlen a kortárs irodalomértő számára is. Vagyis kérdésként az vetődik fel, hogy milyen irodalomtörténetet érdemes írni ma. Még hangsúlyosabban merül fel ez az elméleti kérdés akkor, amikor egy konkrét irodalomtörténet olvasójaként szembesülhetünk vele. Ha pedig egy olyan nagyszabású vállalkozás veti fel a műfaj kérdéseit, mint a Szegedy-Maszák Mihály által szerkesztett háromkötetes, majdnem két és félezer oldalas A magyar irodalom történetei címet viselő kiadvány, akkor nem megspórolható feladat a szembenézés, értelmezés. Valószínűleg így gondolhatták a Magyar írószövetség székházában megtartott Irodalom a történelemben - irodalomtörténet címet viselő konferencia résztvevői is, hiszen az egész konferencia tulajdonképpen csak a szóban forgó háromkötetes monstrum irodalomtörténettel foglalkozott, elemző tanulmányok, éles kritikai hozzászólások és késhegyre menő parázs viták kereszttüzében. Thimár Attila saját maga által is meglehetősen provokatív címűnek - Hol maradt el Berzsenyi? - tartott írását azzal kezdte, hogy ez az irodalomtörténet nem tudja betölteni az egyete
