Irodalmi Szemle, 2008
2008/7 - Öllős Edit versei (Karaván, Lehet, Lelet)
Öllős Edit versei fesztelenül bújócskázni fajtalankodni szaporodni az ébredések mínuszban nem lesznek míg a kényes húrok meg nem pendítődnek míg a pucér tények kormos mélységekből elő nem merészkednek még csak gőgösen vállakat vonogatnak képzelt sörényekről képzelt szennyeket rázogatnak képzelt tarisznyákról zsíros foltokat súrolgatnak képzelt narancsokat képzelt lényegekké hámozgatnak mégis lehet még vigyorogva-fintorogva kegyetlenkedni tompa késekkel határvonalakat húzogatni gondolatokat bogáncsosan- tövisesen megfogantatni hogy lehessen még ezt-azt egymástól függetleníteni a szemellenzős figyelmeket egyirányú utcákba terelni hogy ne lehessen többé bizonytalankodni megéri-e minden árbocot végleg leereszteni Lelet ha a könnycsepp felismerhető volna zsebkendőre nem áhítozna zárójelek közé is beosonna csak annyit várna hogy ismeretlen erők ki ne nevessék szavait esélytelenné ne tegyék páráit közhelyessé ne bűzösítsék ámulatait döbbenettel fel ne cseréljék csak ennyit várna ha felismernék ha ha a legnagyobb baj tényleg az lehet mennyire nem forgok körülöttem ha frontálisan ütközve is kénytelen vagyok képtelenül beérni velem ha tévútra kényszeredem pedig stabilan feszes a bőröm nem sápadok el nem marad meg a pír arcomon mikor az ismeretlen erők karon ragadnak szakadékok peremén az utolsó hajszálponton ahol
