Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Aich Péter: Perben a civilizációval (Csóka Ferenc: Tíz golyó Isten szívébe c. kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE hogy meglegyen a kellő kifogás és mentség, és legyen, amivel becsaphatjuk önmagunkat (is). Tulajdonképpen erről szól Csóka Ferenc könyve. A főhős két hajótörött, aki elmenekült Diktatóriából. Szellemes országelnevezés ez: mi errefelé ezeken a tájakon Szlovákiában tudjuk, mit jelent: már Trianon is amolyan sajátos, ránk kényszerített diktátum volt, hasonlóképpen, mint a müncheni egyezmény, amikor az érintetteket nem kérdezték, volt itt fasiszta diktatúra, aztán hosszabb ideig kommunista diktatúra, most pedig szerencsésen átvergődtünk a tőke diktatúrájába. Ez utóbbit ugyan áhítottuk, csak nem sejtettük, milyen következményekkel jár, s csakúgy nem látjuk a végét, mint az előbbieknek sem láttuk. A menekülőket olyan elképzelés vezérli, hogy majd demokráciát teremtenek, ezt azonban a hajótörés lényegében semmivé teszi, hiszen csupán a két főhős menekül meg - egy pisztollyal és tíz golyóval. így avanzsálnak az újrakezdő emberiség jelképévé. Ahova eljutnak, egy abszurd világ, ahol az emberek nem ismerik az erőszakot, még saját étkezésük érdekében sem, hiszen erre nincs is szükség, ugyanis nem esznek: életenergiájukat feltöltéssel szerzik a Napból. Életkörülményeik is rendha- gyóak: sajátos kommunista jellegű kommünre, vagy akár kibucra hasonlít életközösségük, ahol minden közös volna, ha ugyan volnának anyagi javaik. így viszont csak az örömük közös meg a szeretetük, s miután enniük nem kell, a semmittevésük. Meg (részben) az asszonyaik, akiket magányos férfiaknak kölcsönöznek meghatározott időre a felebaráti szeretet és megértés jegyében. A két hajótörött tehát az anyagi világot képviseli, s mindenáron - fellengzős ideáljaik nevében - civilizálni akarják a szigeten talált törzset, amely megítélésük szerint primitív, míg ez a „primitív törzs” a szellemi értéket jelképezi, s nem kér a civilizátorok „értékeiből”, bár azokat nemigen tudja fölfogni, holott tulajdonképpen magasabb fokon áll. Az ellentét tehát adva van, többszörösen is, e kétfajta érték nem is fér el egymás mellett összetűzés nélkül. A bennszülöttek ugyanis - bár ők a szellem képviselői - valóban primitívek. A konfliktus, persze abból ered, hogy nem értik meg egymást, ám ebben nem is a nyelvi akadálynak van főszerepe. A „jó” mindenkinek jó ugyan, csak éppen mást értenek e fogalom alatt - ez a lényeg. A megértés fő akadálya tehát a fogalmak eltérő értelmezése, az eltérő fölfogás. S miként mindig akadt olyan, aki lopással (emberöléssel) akarta megoldani a vagyonszerzést, és olyan is, aki ezzel szembeszegült, úgy akadt mindig olyan is, aki a közösség megváltása ürügyén mindenhatónak képzelte magát, aki mindent jobban tud, s elképzelését erőszakkal rá akarta kényszeríteni másokra, tehát a jóról és a rosszról alkotott fölfogását is. Ez már viszont más dimenzió, ez már nem etikai, hanem hatalmi kérdés, s itt nagyon bizonytalan a határ, könnyen esünk a ló másik oldalára, ha nem vigyázunk. Márpedig az ember hajlamos nem vigyázni erre, olyan tényező ez, amely mindenkor képes volt megvadítani az embert, még a józan gondolkodásút is, ez nyilván génjeinkbe kódolt kockázati tényező. Erre hajlamos egyének mindig akadnak, s az illető kortól és társadalmi föltételektől, tényezőktől függ, mennyire képesek „megváltó-komplexusukat” kibontakoztatni. Hugh Trevor-Roper Hitler utolsó napjai című könyvében remekül írja le a diktátorok egymás után következő fázisait: forradalmi eszméken alapuló hatalommal kezdik, amely a nép gondolkodásának szimbolikus kifejezője; a forradalmi hatalmat aztán katonai sikerekre alapozott hatalomra változtatják, s amint a forradalmi ígéreteket kezdik
