Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Köbölkúti Varga József: Emlékekből összeállított piramis (Végh Péter: Láthatatlan jelenlét c. kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Emlékekből összeállított piramis Végh Péter Láthatatlan jelenlét című kötetéről Végh Péter Láthatatlan jelenlét című novellás- és elbeszéléskötetén valamiféle nosztalgikus - elégikus hangulat vonul végig, amelyhez szervesen társul bizonyos töprengő filozofikusság is. Történetei hangulatukban és hatásukban mintegy végtelenül egybekapcsolódó novellafüzérek, amelyek egyrészt szükebb pátriája, Nagymegyer történelméből, másrészt szubjektív visszaemlékezések tarka egyvelegéből, harmadsorban pedig régi, megsárgult írások vagy dossziék töredékeiből táplálkoznak. Az eseményeket, pillanatnyi impressziókat mintegy derűs felülnézetből szemléli. A kötet, mondhatni, életképek halmaza. A novellákban a fabulisztikus események többnyire üvegszilánkokká törnek, amelyekből az író új egészet igyekszik alkotni. A novellák szereplői is amolyan „pillanatnyi példázatok”, vagyis arra szolgálnak, h- ogy helyzeteket, illetve típusokat mutassanak be. Mert Végh Péter szemszögéből nem a szereplők szerepeltetése a fontos, hanem a novella tartalma, története. Egy-egy elbeszélés több apró anekdotából tevődik össze, amelyeket mindössze a szereplők személye fog egybe. Az író az első négy elbeszélésének találóan a Honvágy címet adta. A szereplők valamennyien visszavágynak szülőföldjükre: ki turistaként, ki meg vágyai által űzetve bolygó lélekként érkezik haza, hogy az ottani nehéz körülmények után újabb megpróbáltatások közepette beilleszkedjen az itteni társadalom mindennapjaiba. A kötet második részét, a Láthatatlan jelenlét történeteit, a segítőkészség hiánya jellemzi. Kérdőjel című novellájának tragikus hőse például abszurditásba hajló hiperbolikus kép formájában tárja elénk a közömbösség emberi gyarlóságát. Amikor a bajbajutott rászorulna embertársai segítségére, valamennyien hátat fordítanak neki. Pedig látják, miként fullad bele fokozatosan az aszfaltba (a kilátástalanság szimbóluma), mégsem segítenek gyötrelmes állapotán. Ugyanolyan egyszerűen élt, mint amilyen „egyszerűen” meghalt: senki sem vett róla tudomást, hogy valahonnét is hiányzik. Mintha Móricz Kis Jánosa kísértene a Kérdőjel alakjában. Végh Péter közvetve kimondja a szentenciát: a szenvtelenség olyan emberi gyarlóság, amely rosszabb mindennemű dühödt állapotnál. „Egyesek részegnek vélték. Mások látták, hogy kínlódik, hajlong az út szélén, mint egy szúrós bogáncskóró, magukban mégis megjátszották, hogy nem látják. Mert belül úgy döntöttek.” A kötet harmadik részét a Kálváriák című fejezet alkotja, amely tizenkét történetet ölel fel. Miként a cím is utal rá, ez a rész az ember testi-lelki bántalmainak térképe. A szereplők egytől egyig lelki traumát élnek át, mert bizonytalanok, s ez a bizonytalanság egyrészt tétovaságukból, másrészt pedig szenvtelenségükből adódik (Az ígéretben a kisfiú kikocsizásának meghiúsulása; A senki földjén Baráth bácsijának félelme a tűzvésztől; a Hierogámia női tagjának boldogságvárása a kilátástalan vadházasságban; Az élet terhében az apaság megszüntetését kérelmező indítvány folyamatos elodázása, vagy A lépcső Borza Alfonzának lelki vívódása szakítás és maradás között). Bár ők azért eleget harcolnak önmagukkal, ám elhatározásukból mégis hiányzik valamiféle belső indíttatás.
