Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - TANULMÁNY - László Erika: Kosztolányi Dezső Rilke-fordításai (tanulmány)
László Erika 1914-es fordításkötetében is: az Önarckép 7906-ból (Selbstbildnis aus dem Jahre 1906) és A nő, aki megvakul (Die Erblindendé). Kosztolányi utal további két Rilke műre is, a Dér letzte Gráf von Brederode entzieht sich türkischer Gefangenschaft és az lm Saal címűekre. Kosztolányi ezeknek csak tartalmukat közli, illetve a második eredetijéből idéz. Nem tudni, hogy Kosztolányi megpróbálkozott-e ezek fordításával, annyi bizonyos, hogy fordításköteteiben nem jelentek meg. Kosztolányi vagy nem volt megelégedve a megszületett fordításokkal, vagy nem is fordította le ezeket, hiszen, akkor valószínűleg magyarul közölte volna az idézetet. Az Önarckép 1906-ból című versben három változtatást találtam: „A szemben félelem s kék, enyhe fény A gyermekkorból és itt-ott alázat, Nem szolga-vágy, de nőies erény.” Az ötödik sorban a „nőies erény”-t „szolgáló erény”-re változtatja, a kilencedikben a „mélázik feketén”-t „méláz el feketénkre, az utolsó pedig egy helyesírási módosítás: a „kusza” szót a „kusza” váltja fel. Az eredetivel összevetve ezeket a változtatásokat, megállapítható, hogy a Rilke-versben egyszerre szerepel mindkét változat. A nő, aki megvakult esetében mindössze két változtatást fedeztem fel: a vers második sorában „S úgy tűnt” helyett „És mintha” lesz a sorkezdés. A németben az „als ob sie” olvasható, aminek egyértelműen a későbbi változat felel meg. A második változtatás a két magyar vers között a helyesírást érinti: „meghívottak”-ból „meghívottak” lesz. Ebben a két versben nem figyelhető meg, hogy Kosztolányi Rilke-fordításait az 1909 és 1914-es időszakban egyre erősödő fordítói hűség tendenciája jellemezte volna. Vizsgáljuk meg az 1914 és 1921 közötti periódusban született Rilke-átköltéseket. A következőkben a Modern költők I és II kiadásában fellelhető eltéréseken keresztül próbálom meg igazolni hipotézisemet. Az első kiadásban a másodiknak csak töredéke található. A Modern költők /-ben a következő elosztásban fordított Kosztolányi az egyes Rilke-kötetekből: négy vers van a Das Buch dér Bilder-bői, négy a Neue Gedichte-bő\, a többi pedig a Stundenbuch-ból került ki (30 versszak az egysorosakat is külön versszaknak véve). A Modern költők //-ben ezek az adatok a következőképp alakultak: A Stundenbuch-ból hatvanhét versszak”, az egysorosakat szintén külön versszakként kezelve. Ekkorra már nyolc verset fordított Kosztolányi a Das Buch dér Bilder-bö\, harminchármat pedig a Neue Gedichte két kötetéből. Az 1914-es kiadásban Breviárium-nak fordítja a Stundenbuch1* ot, az alcím pedig: Könyv az emberi életről, a zarándokúiról, a szegénységről és a halálról. Az 1921- es kiadásban Az „ Imakönyv ”-ből Az emberi életről, a zarándokúiról, a szegénységről és halálról címet olvashatjuk. A két kötetben az egyes versszakok teljesen más sorrendben követik egymást. Az 1921-es verzióban Kosztolányi már követi az eredeti sorrendjét. Az első kiadás darabjait teljesen önkényesen rendezi. „Uram, a nagyváros oly rémítő” („Denn, Herr, die grófién Stadte sind”) kezdetű versszak utolsó sorában ez áll:
