Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - TANULMÁNY - László Erika: Kosztolányi Dezső Rilke-fordításai (tanulmány)
László Erika Munkám további részében az egyes Kosztolányi-fordításkötetek szerint csoportosítva Rába György Kosztolányi-fordításairól13 levont következtetéseit foglalom ösz- sze. Majd ezek alapján hipotézist állítok fel Kosztolányi Rilke-fordításait illetően. Kutatásom célja hipotézisem igazolásával vagy cáfolásával annak megállapítása, hogy Rába nézetei mennyire állják meg helyüket egy konkrét idegen költő Kosztolányi-fordítá- sai esetén, illetve Kosztolányiról, mint műfordítóról kialakult kép további árnyalása. A Modern költők I elemzésekor Rába arra az eredményre jut, hogy Kosztolányi minden mást a rímeknek rendel alá. Kosztolányi a jelzőkön, igei állítmányokon keresztül a dekadencia képzetét kelti, melyek közül azonban kevés tartozik a világfájdalom körébe. Jellemző a szinesztézia önkényes használata. Fordításait az eredetihez képest több mozgás, felfokozott érzések uralják. A Modern költők //-ben Rába szerint Kosztolányi már fegyelmezi magát, „pórázra fogja fordításainak stílusát”, de azért a „romantikus láz ki-kitör belőle”.14 A gyors indulatokat érzékeltető mellérendelések továbbra is megmaradnak fordításaiban. Ebben a fordításkötetben Kosztolányi Rilke-fordításait is vizsgálat tárgyává teszi. Rilkét akkor követi híven, ha Kosztolányi fordítása a kijelentés vagy a leírás szintjén marad. Megjegyzi, hogy Kosztolányi Rilke-fordításaiban éppen Rilke kulcsszavait mellőzi. Rilke rímei önkényes megoldásokra ösztönzik, amikkel ráadásul nem is él következetesen. Rilke többjelentéseinek értelmező fordítását adja. Az Idegen költők posztumusz kötetben a tömörítés, egyszerűsítés, részletek eltörlése jut szerephez. Az eredeti szórendjének visszaadására irányuló törekvés figyelhető meg benne. Az értelmező fordítás helyett Kosztolányi inkább a magyarázó fordítást részesíti előnyben, amit maga Rába helyesnek tart. Kosztolányi szerkezeteket érzékeltet szemléletes formák helyett. Rába kiemeli, ha az eredeti vers fogalmai metafizikus gondolkodássá alakulnak, Kosztolányi a szenzuális szemléletet érvényesíti fordításai során. Mindezek alapján hipotézisem az, hogy fordításkötetről fordításkötetre haladva Kosztolányi Rilke-fordításaiban egyre inkább közelíti az eredeti müvet. Kosztolányi 1909-ban, a Nyugatban megjelent tanulmányában közzéteszi néhány Rilke-fordítását is így, a „Stundenbuch Te vagy a bús, a legszegényebb " (,JDu bist derArme, du dér Mittellose”) kezdetű darabját.15 Ez a fordítása, néhány változtatás beiktatásával, megjelenik a Modern költők II-ben16 is. Hasonlítsuk össze a két változat eltéréseit. A fordítás 2. versszakában ez áll: „Mert semmid sincs, akár a szélnek s a pőreséged nem földi ruha; az árva gyermek ócska batyuja oly kincs tenéked, melyről csak regélnek.”17 (1909) „Mert nincstelen vagy, mint a szellő és pőreségednek még rongya sincs, te néked a bánat-lehellő árvák kopott-szokott ruhája kincs.” (1921) A harmadik versszak második részének 1909-es változata nem utal egyértelműen az élet keletkezésére, a terhességre: „ágyékát nyomva a tavasznak bús, csíra-keltő hajnalán.”18 (1909) „szorítva ágyékát a gazdag élet csírázó hajnalán.” (1921)
