Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Gál Sándor: Az Egy és az Egész (2) Égi harmat (elbeszélés)
Gál Sándor Árnyak. Európa árnyai. Névtelenek. Sandrik, Ferkók, Imrusok, Szabósanyik.... Szabó Sanyi mindjárt az elején elesett, a felső szomszédnak fél karját szakította le egy repesz. Sandri sebesülteket cipel, jajgató sebesülteket, eszméletlen sebesülteket. Kötözi a sebeket és fél. Fél és káromkodik. Lajkó pedig ráhajol a géppuskára, és tüzel. „Itt nem jöttök át, az anyátok úristenit, itt nem törtök át...” Ratatatata.... Aztán minden elcsendesedik. Levelet ír az urának. Már este van, a gyerekek alusznak. A szüle a sámlin ülve bóbiskol. Rója a sorokat a kockás irkalapra: „... Holnap reggel hozzáfogok aratni. A Zsidófődön, amit tavaly osztottak, már megérett az árpa. Tegnap voltam kint megnézni. A kaszát apámmal megkalapáltattam, valahogy majd csak elboldogulok. Sándorka is segít majd, megtanítom markot szedni. Egészségesek vagyunk, a szüle is, meg apá- mék, meg a tieid is. írj, ha tudsz, és nagyon vigyázz magadra. Lajos már őrmester, kapott valami medáliát is, de mostanában nem ír, nem tudjuk, mi van vele. A Lajos koma oda veszett, a múlt héten hozta a postás a hivatalos papírt. Jó, hogy megvettük a Jucit, amikor elmentél, ha nem volna, most nehezen boldogulnék. De így mindent felrakok a kocsira, a gyerekeket is, és tehetem a munkát, a szüle pedig itthon mindent rendben tart. írod, hogy küldjék szappant. Ha Zsidófődben learattunk, küldök csomagot, abba majd teszek egy-két darabot. De csak mosószappanunk van, amit még tavaly főztem...” Reggel pedig, jó időben, még napkelte előtt befogta az átlőtt fülü Juci lovat a kocsiba, fiát maga mellé ültette az ülésdeszkára, a kislánynak pedig a kocsi aljában készített helyet. A kaszát, a sarlót és a nagygereblyét a saroglyába tette. Az ennivalót, a vizeskorsót pedig az ülésdeszka alá.- Édesanyám, hajthatok?- Majd ha kiértünk a faluból. Na, gyia, Juci - szólt a lóra, és meghúzta a gyeplőt. Juci, az egykori katonaló, megmozdította átlőtt fülét, mintha jelezné, hogy ő ért a szóból, s lassan elindult. A mély porban alig-alig zökkentek a kerekek. Csak a por szállt Juci patái nyomán, de az is elült lustán, álmosan. Lassan elmaradoztak a házak, kiértek a köves országúira, amelyen a vasalt kerekek nagyokat döccentek.- Most már hajthatok?- Hajthatsz - mondta a fiának, s odaadta neki a gyeplőt. A gyerek a gyeplőszárakat az ujjai közé vette, úgy, ahogy Csekes sógortól látta, s az anyjához fordult.- Jól tartom?- Jól. Csak vigyázz, le ne rántson, ha vág a fejével.- Akkor egy kicsit megengedem.- Engedd. Rázódtak, zötykölődtek a köveken. Juci lassan, komótosan húzta a kocsit, lustán, öregesen emelgette a lábát, s néha, amikor a legyek és a falánk böglyök nagyon csípték, meg-megrázta a fejét, horkant egyet, mintha mérges lenne. A kövesútról nemsokára letértek a Zsidófődek irányába vivő dülőútra. Nagy
