Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (23) (tanulmány) Az államosított irodalom korszaka (Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes)
Grcndcl Lajos A Rákosi-diktatúra, mint annyi más pálya- és nemzedéktársát, Nemes Nagy Ágnest is megfosztotta a publikálás lehetőségétől, s betiltotta nemzedékük irodalmi folyóiratát, az Újholdat. Pedig az üdvösséghez nem kellett volna sok: verset írni Rákosi hatvanadik születésnapjára vagy ódában megénekelni a szocializmus építését. Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Mándy Iván, Ottlik Géza, Mészöly Miklós és még sokan mások azzal, hogy nem tették meg ezt a gesztust a diktatúrának, a magyar irodalom becsületét védték meg ezekben az években - a nyugatosok éthoszát, az igazi irodalomhoz, az emberi méltósághoz és a szabadsághoz való hűségüket és töretlen ragaszkodásukat. A mából nézve ez talán patetikusan hangzik, ám az, hogy pályájuk az elhallgattatás ellenére sem tört derékba, hogy nem kompromittálták magukat, s hogy művészileg is tovább tudtak lépni, elképzelhetetlen lett volna egyfajta morális imperativus érvényesítése nélkül. A későbbiekben, a puhább kádári diktatúrában, amikor viszonylag akadálytalanabbul publikálhattak, nem kellett múltbeli kisiklások miatt szégyenkezniük. Nemes Nagy Ágnes művészi fejlődését jellemezve, a Gintli Tibor-Schein Gábor szerzőpáros nagyon fontos észrevételt fogalmaz meg: „Nemes Nagy Ágnes poétikájában a rilkei tárggyá válás egyszersmind jellé válást is jelent, ami arra is felhívja a figyelmünket, hogy a jelenlét ideje itt elsősorban nem a múlthoz vagy a jövőhöz kötődik, a szemlélet tárgyai a megalkotott nyelvi világban mutatkoznak meg, tehát önmagukat állítják.”(,3) A Szárazvillám c. kötet verseiben lehetünk leginkább szemtanúi ennek a folyamatnak, Nemes Nagy Ágnes költészetének a jellé válás, a tárgyak metaforizálása felé való elmozdulásának. Ha úgy tesszük föl a kérdést, rajta van-e ennek a nehéz komák a lenyomata Nemes Nagy Ágnes líráján, egyértelmű igennel felelhetünk. De másképpen, mint a korszak „lázadó”, nemegyszer publicisztikus hangú és hevületű líráján! Nem konkrét társadalmi-történelmi motívumainak bogozgatásá- val, nem mennydörgő moralista szentenciák szajkózásával, nem vájkáló mazochiz- mussal - hanem esszenciálisán. Mint létállapot. Nemes Nagy Ágnes költészete nem kifejtő vagy éppen képviseleti líra, hanem egzisztenciális líra. A rémséges kor annyiban jelenik meg az ő költészetében, amennyi a személyre, az egyénre, az egzisztenciára vonatkozó benne. Nemes Nagy Ágnes lírájának nem a társadalmi vagy a történelmi horizontja a fontos (ezek hiányoznak is az ő lírájából), hanem a személyre szabott, az egzisztenciális (Jegyzetek a félelemről; Mindent tudunk stb.). Mesterségem, te gyönyörű, ki elhiteted: fontos élnem. Erkölcs és rémület között egyszerre f ényben s vaksötétben erkölcs és rémület között, vagy erkölcstelen rémületben, mesterségem, mégis te vagy, mi méred, ami mérhetetlen,
