Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - TÉNYEK ÉS KÉRDŐJELEK - Ardamica Zorán: Irodalomtanítás a harmadik évezredben (tanulmány)
Ardamica Zorán gyasztóként viselkedik, s bár ez nem feltétlenül jó, nevetséges lenne nem tudomásul venni például az irodalom és az irodalomtudomány társadalmi befolyása (és annak folyamatos csökkenése) szempontjából. Az irodalom, az irodalomtudomány a társadalmi átrendeződések okán maga is folyamatosan alakul. Most talán egy aktívabb átalakulási / átértékelődési szakasz következik. Kell következnie... A szöveg nyitottságának elve is megérdemel néhány megjegyzést. Ha ugyanis következetesek vagyunk a nyitottság kérdéseit illetően, akkor az értelmezési stratégiáknak is nyitottaknak kell lenniük. Az elv a tárgyalt kötetben (meglátásom szerint!) az irodalomtudományban érvényesül is, meg nem is. Érvényesül, mert magában a kötetben — és az irodalomtudományban — különböző szemléletmódok, „iskolák”, diszciplínák stb. egészítik ki egymást. Vagy éppen nem, mert néhány esetben elég erőteljes a „kánon felől” történő olvasás, értelmezés. (Természetesen figyelembe kell venni, hogy az ilyen tanulmánykötetek összeállításánál számos szempontnak kell érvényesülnie, ezért törvényszerűen sosem felelhet meg minden olvasói elvárásnak.) Terjedelme ellenére ez a kötet sem az irodalomtudomány, sem pedig konkrétan az irodalompedagógia vonatkozásában nem adott még választ — a kötetnek ez nem is lehet a célja — számos felvetődő kérdésre. Ilyenek például a következők: Elfogadja-e, s ha igen, hogyan, a nézeteiben és kulturális, társadalmi helyzeteiben nagy mértékben tagolt tanári, szülői és tanulói „közeg” a változtatás tényét? Elfo- gadje-e a változtatások szellemét, hiszen jó része meglehetősen - és ezt nem negatívumként értem — konzervatív? Elfogadja-e feltétel nélkül például azt az alapvetőként és meghatározóként adódó tételt, hogy társadalmunk jelenleg a posztindusztri- alista-posztmodem korszakát éli? (Lásd pl. a vidék és a nagyváros közötti különbségeket... Hogyan értelmezné pl. a posztindusztrializmus korszakát teszem azt Ipolygalsa földművese? Vagy annak iskolás gyermeke? Hiszen ma még a késő- modemitás beszédmódja sem alapvető a tanítási rendszerben... nemhogy a posztmodem...) Ha nem, milyen hatással lesz (valamelyik*) Nemzeti alaptantervre? Milyen szempontú kritika éri majd? Milyen konfliktusok gerjednek előreláthatóan a magyar irodalom (és nyelv tanításának) hagyományai és aktuális elméleti, módszertani helyzete között, s milyen platformon szüntethetők meg, illetve enyhíthetők? Milyen hatással lesz a „reform” a pedagógiai és kiszolgáló intézményrendszerre? Annak ellenére, hogy Magyarországon a tankönyvek jelentős része az utóbbi évtizedben már újraíródott s részint előre is vetítette az Irodalomtanítás a harmadik évezredben című kötetben foglaltakat (a szerzők egy része azonos), vajon a korábban más típusú képzésben részesült (főként idősebb) pedagógusok mennyire tudják és / vagy akarják majd elfogadni, mindennapi munkájukban implementálni az e kötetben is összegződő eredményeket? Mennyire - lesz — biztosított az átjárhatóság a felmenő rendszerben bevezetett tantervben a különböző iskolatípusok és fokok között? Több szempontból speciális kérdéskörként értélmezhetjük majd a határon túli (magyar és nem magyar) irodalomtanítás pozícióját. Főként, ha az integráció as
