Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (23) (tanulmány) Az államosított irodalom korszaka (Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes)
Magyar líra cs epika a 20. században (23) felhők futását és disznók fejét rálapítva a préskemény palánkra. De ez is mit jelent? Nekünk magunknak muszáj végül is a présbe kényszerülnünk. Befejeznünk a mondatot. (Címerem) A hetvenes években kiadott köteteiben feltűnő lesz az is, mennyire tartózkodik a költő a nagyobb kompozícióktól. Költészetében túlsúlyba kerülnek a gnómaszerü, az epigrammatikus vagy a szinte töredék benyomását keltő versdarabok. A pálya utolsó szakaszában Pilinszky János lírája oldottabbá és meditatívabbá válik. Micsoda csönd, ha itt vagy. Micsoda pokoli csönd. Ülsz és ülök. Vesztesz és veszitek. (Kapcsolat) A leghitványabb féreg kimúlása ugyanaz, mint a napfölkelte. (Pascal) „Pilinszky kései költészetének talán legfontosabb eltérése a Harmadnapon korszakáétól, hogy az értelemképzés súlypontja mintegy a szövegen kívülre került, a nyelvnélküliség telített terébe, a párbeszédesség által a néma, de megidézetten jelenlevő másikba.”"0 A szakmabeliek és a Pilinszky-rajongó olvasók egy része idegenkedve fogadta a költő 70-es évekbeli hangnemmódosulását, s ma is tartja magát az olyan vélekedés, amely, ha hanyatlásnak nem is nevezi, a kései Pilinszky-lírát kevésbé tartja jelentősnek a korábbi korszakokénál. Ha, megengedve a történetietlenség vétségét, eltekintenénk a Trapéz és korlát, a Harmadnapon és a Nagyvárosi ikonok korszakos lírájától, a Szálkákkal kezdődő korszak verseit akkor sem tekinthetnénk jelentéktelen költészetnek. Ezeket a verseket így is, úgy is a hetvenes évek magyar lírájának élmezőnyében látnánk. Mégis - a korábbi korszakok lírai beszédének hatalmas drámai feszültsége teszi megismételhetetlenné és összetéveszthetetlenül egyénivé, messziről felismerhetővé Pilinszky János költészetét. Nagy kihívássá nemcsak a kortársak, hanerm az utókor lírikusai számára is. NEMES NAGY ÁGNES (1922-1991) A 20. századi magyar költészetben nem pusztán folytatója Babits Mihály korai korszaka tárgyias lírai kezdeményeinek, hanem újraalkotója a tárgyias költészetnek, amennyiben a közvetlen élmény és a nyelvi kifejezés közötti fesztávolsá-
