Irodalmi Szemle, 2008
2008/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Királymeztelenítés felsőfokon (Juhász János Pókhálóban című regényéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE szálat elhagytak. A szöveg még így is zsúfoltnak tűnik, kivált egyes részek a regény második felében. Megjegyzendő, hogy a regényt korábban - 1956-ban - a budapesti Szépirodalmi Kiadó adta ki, rövidített formában most a Madách-Posonium Kiadó jelentette meg, így az impresszumban feltüntett első kiadás nem az olvasót akarja félrevezetni, hanem a kiadói gyakorlat szerint ez utóbbi tényt rögzíti.) A Pókhálóban szerzője azokon a helyeken, ahol nem hagyja magát holmi idealista ábrándok által elsodorni, és nem bonyolódik hanyag leegyszerűsítésekbe („...Hlinka jó pap volt, csak nem jó ember” - 174. o.), kiválóan alkalmazza a pamfletregény eszközeit, szórakoztató, élvezetes stílusban tárja elénk a korabeli Csehszlovákia „krémjének” viselt dolgait, kezdve a világhírű pöstyéni fürdő vendégeinek bemutatásával, a prágai törvényhozás kulisszatitkain keresztül a népakarat fogalmának sajátságos „demokrata” értelmezéséig. Elegánsan szövi bele a történetbe a wilsoni politika önleleplező botrányosságát, különösen éles gúnnyal (ám hangsúlyozottan a beneši sovinizmus ellenében) szól a világháború utáni magyar politizálás esetlenségéről, illetve a csehszlovák közéleti szereplők kicsinyes (de anyagiakban nagy tételű) marakodásairól. Juhász János íróként valószínűleg Mikszáth (Új Zrínyiász!) és Móricz tanítványa, de - ahogy Juhász Dósa János az utószóban rámutat - paraszti idealizmusa Jókaiig vezethető vissza. A Pókhálóban leghangsúlyosabban éppen a parasztság szerepével foglalkozik, illetve a parasztság megrontásával, amit dr. Jaroslav Chudý alakján keresztül ábrázol, aki senkiből válik szlovákiai fóldesúrrá. A kor „szlovák földesura” teljesen gyökértelen: Chudý mégcsak nem is szlovák, hanem cseh, illetve „csehszlovák”, ingyen kapja a vagyont, birtokot, kastélyt, és egyre csak többet és többet akar. Hogy mennyire a csaláson alapul minden a „szépemlékű” masaryki Csehszlovákiában, arról a Hlinka-féle néppárt egyik agitátora beszél a regény 93. oldalán: „Persze, hogy csalás - mondta ki helyette An- driško. - Hát a politika mi? Elfelejtettétek már, hogy a politika úri huncutság? Úri huncutság volt, amikor csak az urak politizáltak. Legyen most paraszti huncutság is. ” Hogy a Pókhálóban című regénynek (második kiadása idején) aktuálpolitikai vonatkozásai is vannak, ahogy arról az utószóíró Juhász Dósa János ír, nem befolyásolja a szöveg minőségét, mely bár nem egyenletes, egyes részeiben igazán figyelemre méltó. Juhász Jánosnak a demokrácia hiányosságait firtató meglátásai minden bizonnyal értékesebbek és időtállóbbak a korabeli cseh, illetve szlovák politikusok portréinál. Bosszankodhatnánk, ha akarnánk, a híres(-hírhedt) „demokraták” undorító ármányain és kapzsiságán, Juhász János (aki Ján Hvozdík néven szlovák nyelvész, politikus, kiváló magyar-szlovák és szlovák-magyar szótárkészítő!) regényét olvasva azonban mégis nevetni vagyunk kénytelenek. (Madách-Posonium, Pozsony, 2007) Szalay Zoltán
