Irodalmi Szemle, 2008
2008/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Pomogáts Béla: Otthon a hazában (Jegyzetek Skultéty Csaba Vasfüggönyökön át című könyvéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE ty Csaba hosszú évtizedeken keresztül dolgozott Ambrus Márton néven a rádiónál mint külpolitikai szerkesztő és kommentátor (ezt a munkáját politikai érdeklődése és politológiai tanulmányai mellett, gondolom, széles körű nyelvismerete alapozhatta meg, tudomásom szerint anyanyelvén kívül németül, angolul, franciául, olaszul, spanyolul és szlovákul beszél és megérteti magát más szláv nyelveken is). A müncheni rádió az ötvenes években valódi szellemi műhelyt alkotott, Skultéty Csaba is olyan kollégákra hivatkozik, mint a budapesti országgyűlés korábbi kisgazda képviselői: Czupy Bálint és Hajdu-Németh Lajos vagy Dessewffy Gyula, ugyancsak kisgazdapárti politikus, aki a rádió magyar adásának első főszerkesztője volt. A rádiós munka természetesen nem volt konfliktusmentes, és ezekről a konfliktusokról Skultéry Csaba is képet ad. Egyrészt ő is beszámol arról, amit mi itt Magyarországon is tapasztalhattunk, hogy a rádió nem állt a helyzet magaslatán az ötvenhatos forradalom idején, különösen annak végső napjaiban, midőn a teljesen kilátástalan és csak felesleges véráldozattal járó fegyveres ellenállásra buzdította a felkelőcsoportokat. Igaz, Skultéty Csaba elsősorban nem a rádió magyar munkatársainak, hanem amerikai feletteseik felelősségét hangsúlyozza. Egy 2001-ben Domonkos Lászlónak adott interjújában mondja a következőket: „nem a Szabad Európa Rádió egyik vagy másik szerkesztője tévesztette meg a magyar hallgatókat, hanem az amerikai kormány tévesztette meg a Szabad Európa Rádió szerkesztőit”. Ez bizonyára így is történt, mindazonáltal úgy gondolom, hogy a rádió vezetésének számítania kellett volna arra, különösen a szuezi beavatkozás után, hogy a szovjet hadsereg nagy erőkkel el fogja tiporni a magyar forradalmat, és az amerikai kormány, miként ez nem is volt várható tőle, semmit sem fog tenni ennek elhárítására. Mindenesetre azt meg kell állapítani, hogy ötvenhat novemberében Skultéty Csaba nem a hangos ígérgetők, hanem az óvatosak közé tartozott. A másik terület, amelyen a rádió szerkesztéspolitikájának bizonyos bírálata kap hangot, a kisebbségi magyarság helyzetével kapcsolatos rádiós politika. Közismert, hogy a rádió amerikai vezetése mindig túlzott tekintettel volt a csehszlovák és román emigráció, illetve a rádió csehszlovák és román szerkesztőségeinek érzékenységére, és ezért általában nem engedélyezte az erdélyi és felvidéki (még kevésbé a kárpátaljai) magyarokat elnyomó kisebbségi politika bírálatát, egyáltalán a kisebbségi magyarság valóságos helyzetének bemutatását, és neki, mint kommentátornak időnként komoly küzdelmet kellett vállalnia annak érdekében, hogy alkalmanként a kisebbségi magyarok ügye is szóba kerüljön. „A rádió vezetősége - mondja Skultéty Csaba az interjúkészítőnek - nyilván rettegett az egyes nemzeti szerkesztőségek közötti súrlódások, harcok lehetőségétől. A kisebbségi ügyek felvetésére irányuló minden kísérlet, mondhatni a legtöbb esetben, komoly ellenállásba ütközött. Egy-egy szerkesztőnek néha bravúrt kellett végrehajtania, hogy ilyen kérdésre is kitérhessen. Én - ezt nyugodt lelkiismerettel állíthatom - ahol lehetett, ott a nemzetiségi ügyeket beleszőttem kommentárjaimba. Fogalmazásaim eleve az összmagyarságot tartották szem előtt.”
