Irodalmi Szemle, 2008

2008/5 - Milan Rúfus: A kis húga (vers) (Pereszlényi Sándor fordítása)

A kis húga

megalázkodnia miért kellett, miért kellett oly mélyen hallgatnia.

Kutyákat nevelt a fiúk helyett.

Állta a próbát, bár férjét sebezte.

Mint testvér mindent bátyjaiért tett, és mint leány az anyjáért tette.

A király áll és fiait látva, kiket az öröm könnyeivel áztat, asszonya lelki erejét csodálva, elámulva suttogja magának:

„Láttam már vért, harcot, sebesültet, és gyakran úgy tűnt, hogy nehéz az élet.

Csak egy dolog tart életben minket: a szeretet, ha bennünk is felébred.”

Megértek még sok szépet, örömet.

Anyjuk náluk lelt boldog otthonára.

Az asszonynak jár hála, köszönet: mindenki felett ott volt védő szárnya.

Sok neved volt életünk tavaszán.

Változtál is velük, és mi veled.

Ma mindössze annyit mondok: anyám.

E szóban van minden régi neved.

Elment talán? Ne hidd, ő nem más ma, csak másként néz a távolból, lesben.

A szőlő a bor útját megjárta, s nem veszett el belőle egy szem sem.

Nem ébreszted fel az álmodó t már, ha gondosan szeled a kenyeret.

Mit sem vesztesz. Hiszen ez több annál. Több vagy nekem, s én több vagyok neked.

Fordította Pereszlényi Sándor