Irodalmi Szemle, 2008
2008/5 - Hogya György versei (Úgy sem, Mindent, Vég, Koldulás, Combjai között, Mikor mi, Közhely, Kocsmában, Minden feltétel, Jósnő, Ma, Hiábavaló, Titok, Esélytelenül, Választás, Óvatosan, Mint isten, Az időről, Eső előtt, Bosszú, Méltóság, Impotencia, Kérdés)
Hogya György versei COMBJAI KÖZÖTT Igen, azt hihetnéd, hogy én csak várom a halált, Pedig mindössze a könyveimtől szabadultam meg, Amelyeket oly buzgón gyűjtögettem egész életemben, Most már semmit sem érnek, miképp azok sem, akik írták őket. Combjai közül, a selymes szőrszálak felett a nőre pillantva Végre megértettem, hogy hasának íve felett Bezárult a világ... MIKOR MI A Nő suta mozdulatai ritkák — megszűri őket a bizalom. Gyengeségét csak akkor érted, mikor betört téged. Ám akkor már csak áldozat vagy zsarnok tud lenni. KÖZHELY A templom neki csak búcsújáró kelléket jelentett, Annyit, mint az útszéli feszület. Úgy gondolta, hogy ha az Istennel való kapcsolatnak ára van, nem ér semmit. KOCSMÁBAN A kocsmai beszélgetések közben Élvezettel idézte a híres embereket. Néha pedig látványosan feltette a kérdést: — De ki vizsgálhatja a rovarok életét? Nem csoda, hogy fogalma sem volt A sas szárnyalásáról. MINDEN FELTÉTEL A nő elmondta véleményét a férfiról, S az büszkén hallgatta őt — Most már minden feltétel adott, hogy Seneca módján végezzek magammal — mondta, Majd borotvájával belevágott a napnyugtába.
