Irodalmi Szemle, 2008
2008/5 - Gál Sándor versei (szárnyakat gondoltam karjaid helyére, fázik az öregember)
fázik az öregember fázik az öregember szemében könny-rügy fakad s lecsordul a fekete ráncok közé estéli idő viszi öleli hollók csendje búcsúzó ágak árnya lépteiben az út emelkedése fázik az öregember vérköreiben jégvirágok nőnek s jégkristályok a szívkamrák falán a bordák boltívei alatt lassú havazás támad s egy könnyű fuvallat kicsi hótorlaszokat emel fázik az öregember az éjszaka tükrében önmagát nézi a sehová-se-való felesleget már nem számlálja a hallgatás köreit s kezét sem emeli a csillagok arca elé Gál Sándor versei
/
